47108. lajstromszámú szabadalom • Berendezés lövedékek időzítésére
— 2 mely rúgőnyomás hatása alatt fogódzik a (2) ütőszög (12) feszítőnyugaszába, minek következtében az ütőszöget a feszítő visszafelé mozgásánál magával viszi és a (3) ütőrúgőt megfeszíti. Az ütőszög mellső végén egy (13) hüvely (10. ábra) van fölhúzva, melyet az ütőszög megfeszítésénél az ütőszögfej (14) tányéra viszi magával. A (13) hüvelyen átlósan szemben (15) csapok vannak alkalmazva, melyek a záróékben lazán forgathatóan ágyazott, de eltolódás ellen biztosított (17) hüvely (11. és 11a. ábra) (16, 16) csavarmenethornyaiba fogódzanak. Annak következtében, hogy a (15) csapok a hüvely eltolódásánál a (16) csavarmenethornyok fölületeire nyomást gyakorolnak, a (6) feszítő teljes visszafelé való mozgásánál a (17) hüvely az egyik irányban közel teljes fordulatot végez, míg a feszítő visszaf elé való mozgásánál a hüvely is visszafelé forog. A (17) hüvely homlokfölületén (18) lécek (1., 11. és 11a. ábra) vannak alkalmazva, melyek a závárzat zárt állapotánál a (20) töltényhüvely fenekén forgatható és a (22) csappantyú befogadására berendezett (21) rudazat (19) hornyába (12. ábra) fogódzanak. A rudazat mellső vége a (17) hüvely forgó mozgását a löveg időzítése céljából az elfordulásának megfelelően egy (23) kettős gyújtó (1. ábra) gyújtóelegykarikájára viszi át, még pedig a szerkezet méretei által megszabott viszony szerint. Ez a berendezés, melynél a könnyen megsérülő csúcsgyújtó elmarad, azt a rendkívüli nagy előnyt biztosítja, hogy keményített csúcsú egységes lövedéket használhatunk, melyeket srapnell vagy ellenálló tárgyaknál ürlövedék gyanánt alkalmazhatunk. Hogy a lövedék időzítését a maximális lövési távolságon belül bármely tetszőleges lövési távolságra be lehessen állítani, a záróékben a (11) feszítőemelőnek az ütőszög (12) feszítő nyugaszából való kiváltására beállítható (24) kiváltódarab van alkalmazva (lásd a 2. és 7. ábrát). Mikor a (6) feszítő a (13) hüvellyel együtt, továbbá a (2) ütőszög a (9) elcsattantó emelő közvetítésével hátra mozog, a (11) feszítő emelő alsó karja a (24) kiváltó darabba ütközik, minek következtében ez az ütőszög (12) feszítő nyugaszából kiemelkedik (1. a 3. ábra) és a szabaddá vált ütőszög az elsütő állásba (4. ábra) csapódik előre. Ha :a (9) elcsattantó emelő szabaddá válik, a feszítő a (13) hüvellyel együtt a (17) hüvely visszafelé forgatása közben a kezdeti állásába (2. ábra) tér vissza. A 2. és 7. ábrán a (24) kiváltódarab a szélső végállásában látható, mikor az az út, melyet a feszítőnek a (11) feszítőemelő kiváltásáig meg kell tennie, a (17) hüvely| nek közel vagy teljes fordulatának, tehát J a lövedéknek a legnagyobb távolságra való j időzítésnek felel meg. Annak következtében, hogy a (24) kiváltódarab és (11) feszítőemelő között lévő távolságot kisebbítjük, a feszítő visszafelé való mozgásánál az elcsattantás előbb történik meg és megfelelően a lövedék is rövidebb lövési távolságra lesz időzítve. Ha az időzítés kisebb lövési távolságra történik, az elcsattantás pillanatában a | (13) hüvely megáll és a (6) feszítői—melyj nek útját a (9) elcsattantó emelőnek állanj dóan azonos nagyságú útja szabja meg — ! evvel együtt a végállásáig mozog. A megrajzolt foganatosítani alaknál a (24) kiváltódarab beállíthatósága céljából a záróékben vezetett tolókán van alkalmazva, melynek fogasrúdjába egy (25) fogaskerék | fogódzik (2. és 5. ábra). Ez utóbbi egy (26) I rúgó- vagy lamellafék (5. ábra) által fékej zett (27) orsón van fölhúzva, melyen egy (28) fogantyúkerék (1. és 6. ábra) van fölékelve. A (28) fogantyúkerék az időzítő léptéket viseli (1. ábra), melyen az időzítés a závárzaton alkalmazott fix (29) mutató segélyével olvasható le. Ha a fogantyúkereket a nyíl irányában (1. ábra) forgatjuk és a mutatót az időzítőlépték utolsó beosztási vonalára állít juk be, a (24) kiváltódarab szélső bal végállásában van (2. ábra), mely esetben az időzetgyűjtó működésen kí r ül van és a lövedék csapódógyújtós ürlövedék gyanánt működik.
