47036. lajstromszámú szabadalom • Vasúti jelzőállítókészülék

— 2 jobb-, illetve baloldala a (16) ütköző jobb-, illetve baloldalába nem ütközik. A (10) emeltyű alsó állásában tehát a (14) kivágás {o) oldala a (16) nyúlvány baloldalára támaszkodik. A (10) emeltyű tuiajdonképen a kétkarú (8) emeltyű kiegészítő részét képezi. A (8) emeltyű ugyanis, mely az excentrikus (7) csapon ül, baloldali szabad végével a (4) emeltyű (11) ütközőjére támaszkodik, minek folytán a (8) emeltyű jobboldalára akasztott (9) súly az (5) korongot fölfelé emelni törekszik, vagyis az (5) korong a (9) súly ugyanolyan függőségben állanak egymással, mint a törzsszabadalomban. Mivel azonban a (9) súly jelen találmány szerinti készüléknél a hosszabb karra függeszthető, a Í9) súly hatása a (12) és (13) távvezeték megfeszítésénél kedvezőbben érvényesül. A (8) emeltyű jobboldali vége a (20) rúd révén a (21) emeltyűvel van csuklósan összekötve, mely a (22) csap körül forgatható. A (21) emeltyű baloldali vége (23) karimával van ellátva, amely a (21) emeltyű megfelelő elfordulása után az (1) jelzőkarral összekötött (24) emeltyű bütykös fölső vége elé kerül. A (12, 13) vezeték feszültségének és a (9) súly eredője az (1) karra erősített (7) csapon megy keresztül. Az (1) kar súlya pedig ugy van megválasztva, hogy a (7) csapon működő eredő erő forgási nyomatéka és az (1) kar súlyának forgási nyomatéka a (2) csap körül egyenlő, vagyis az egész rendszer egyensúlyban van, minélfogva az állításnál csupán a súrlódás okozta ellenállások győzendők le. A találmány tárgya többkarú jelző állítására is használható, ezen célból a többi jelzőkart megfelelő kapcsolás. révén az állítóművel kell összekötni. A készülék működé-i módja már most a következő: Ha az (1) jelzőkart a rajzban föltüntetett «tilos» állásból a «szabad» állásba kívánjuk állítani, akkor a (12) vezetéket utána engedjük, míg a (13) vezetéket meghúzzuk. Az ily módon forgásba hozott (5) korong a (6) csap, (4) rúd és (5) csap révén magával viszi az (1) jelzőkart, mely ennek folytán ' fölfelé a szabad állásba mozog. Az (1) jeizőkarral együtt mozog a (24) rúd is, amelynek fölső végén lévő bütyke most akadálytalanul elmozoghat. Ha az (1) jelzőkart a szabadállásból ismét a tilosállásba kivánjuk állítani, akkor utána engedjük a (13) vezetékszálat, míg a (12) vezetékszálat meghúzzuk. Ezáltal az (5) korong ellenkező irányban mozog mint előbb és a (4) rúd révén az (1) jelzőkart tilos állásba nyomja. Huzalszakadás esetén a készülék működési módja a következő: Minthogy rendes viszonyok között a (12, 13) állítóvezeték feszültsége nagyobb, mint a (9) súly által kifejtett húzóerő, ezért a (10) emeltyű és (5) korong ez esetben mindig alsó állásában van. Ha azonban a vezeték elszakad, akkor a (9) súly sülyed és a (11) ütköző révén fölfelé forgatja a (10) emeltyűt a rajta ülő (5) koronggal együtt, amely a (4) rúd révén az esetleg szabad állásba lévő jelzőkart tilos állásba nyomja. A (9) súly sülyedésénél a (20) rúd révén elforgatja a (21) emeltyűt úgy, hogy ennek (23) karimája (3. ábra) a (24) rúd büty kös vége elé kerül, miáltal a (24) rúd fölfelé nem mozgatható, vagyis az (1) jelzőkar ekkor a tilos állásból a szabad állásba nem hozható. Az elszakadt vezeték rendbehozása után az (5) korong ismét alsó állásba jut és az ezáltal fölemelt (9) súly a (20) rúd révén a (21) emeltyűt rendes állásába visszaforgatja, mire a készülék ismét működésre kész állapotban van. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. A 38591. számú szabadalom szerinti vasúti jelzőállító készülék foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a távvezeték fölvételére szolgáló korong külön forgatható, és a jelzőkarral kényszer kapcsolásban álló emeltyűre van szerelve, a mely a jelzőkarra excentrikusan ágyazott kétkarú emeltyű illetve az erre erősített és a jelzőkart kiegyensúlyozó ellensúly alatt áll, mimellett az ellensúly a kétkarú emeltyű hosszabb karjára függeszthető, minélfogva az ellen-