47034. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémkupakok, ill. egyéb végükön zárt fémhüvelyek előállítására
— 3 — ják és a hüvelyeket a mintákból lefelé kilökjék. Ezen célból a tövis (17) alsó részének átmérője a (8) bélés belső átmérőjénél kisebbre, a kész hüvely belső átmérőjénél pedig nagyobbra van véve. A tövisnek megvékonyított (18) alsó vége a hüvely nyílásába lép, mire a (17) rész a hüvely falát a karimától elválasztja és a hüvelyt a mintában lefelé tolja úgy, hogy az kiesik vagy a legközelebb készítendő hüvely által kilöketik. A leválasztott karimát a tövis, midőn fölfelé emelkedik, magával viszi, mire a karimát egy alkalmas szerkezet a tövisről lehúzza. A lehúzószerkezet a 4. ábra szerint, két rugalmas (20) drótkengyelből, a 6. ábra szerint pedig két (28) csúszópofából, vagy más alkalmas eszközökből áll. Az (5) matricaágy két végére egy-egy lehúzószerkezet van szerelve olyan helyzetben, hogy ezen szerkezet a kilökőtövisekkel pontosan összeműködjék és a hüvelykarimákat róluk levegye. A (16) tövis (19) gyűrűje ugyanis, midőn lefelé halad, a karimát a rúgós kengyelek vagy pofák között átnyomja, mire ez utóbbiak ismét összezárkóznak és a karimát a tövisről lehúzzák, midőn ez utóbbi ismét fölemelkedik. Hogy a kész hüvelyeket a fölemelkedő (10, 11) kölyü magával ne vihesse fölfelé, a (4) lemez alsó oldalára célszerű (21) rugalmas pofákat erősíteni, melyek a hüvely külső falába kapaszkodnak és annak fölemelkedését megakadályozzák. A (21) pofák helyett természetesen bármely más megfelelő szerkezet is alkalmazható. A sajtó működése közben a (10) kölyü által összenyomott fém a (11) tövis körül befelé és lefelé szoríttatik, miközben a kölyü roppant erős nyomásnak van kitéve. Ha a (10 és 11) részek egy darabból álló szerkezetet alkotnának, akkor könnyen megtörténhetnék, hogy ezen szerkezet a vastagabb résznek a vékonyabb résszel való öszszeköttetési helyén eltörik, míg ha a (11) tövis a (10) kölyütől függetlenül van tartójába ágyazva, akkor ez a nehézség ki van küszöbölve. Továbbá a csavarmenetek, melyeknek segélyével a (11) tövis meg van erősítve, a tövis számara rugalmas és némileg engedékeny ágyazást nyúitanak, mely a törés veszélyét szintén csökkenti. A 7. ábra szerint a (11) tövis egy (22) tömbbe van csavarolva, mely a (12) tartó furatában csúszhat úgy, hogy a (11) tövis a művelet első időszakában a fémmel együtt mozoghat lefelé. Ezen berendezés előnye az, hogy a fémhüvely fenekén a belső oldalon képződő szög majdnem derékszöget alkot, ahelyett, hogy többé-kevésbbé legömbölyödnék, minek következtében a hüvely i végleges kialakítása alkalmával munka ta-I o j karítható meg és ráncok vagy repedések 1 esetleges képződése megakadályozható. | A kölyünek a 8. ábra szerinti szerkesz| tésével szintén kielégítő eredmények érhe-1 tők el. Ez esetben a (11) tövis fölső része (23) karimával van ellátva, mely a (10) kölyünek egy kivágásában nyugszik. Mint a rajz mutatja, a kölyü két része itt egymástól független, de azért a két rész nem végezhet egymáshoz képest viszonylagos mozgást. Természetes azonban, hogy a kivágás magassága úgy is megállapítható, hogy a ; (11) kölyü abban kissé eltolódhasson. ! A 7. ábra szerint a (12) tartó alsó végébe egy edzett (24) tuskó van illesztve, melyhez a (10) kölyü fekszik. A 4.. 7. és 8. ábrán látható három kivitel mindegyikénél a (10) kölyüt a (12) tartóhoz egy (25) csaj varanya erősíti, mely a tartóra van csava-I rolva és alsó szélével a kölyü karimája alá nyúl. A 4. és 7. ábra szerint a (11) tövis elfordulását (26) rögzítő csavarok akadályozzák meg és azonkívül a 7. ábrán a (22) tömb olfordulása szintén meg van akadályozva a (27) horony és borda által, mely berendezés helyett a (22) tömb hornyába nyúló állító csavar is alkalmazható. A leírt berendezésnek egy alkalmas módosítását szerkeszthetjük, ha a (6) matricákat egy korongra szereljük, mely a szokott módon lépésenkint forgattatik, mimellett a munkadarabok számára is önműködő bevezetést létesíthetünk. Azonban nem célszerű egyszerre egynél több fémhüvelyt előállítani, mivel a sajtó túlságosan igénybe volna véve.
