46993. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ólomnak szennyezéseitől való elválasztására

Megjelent 1909. évi november hó lO-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 46993. szám. Xll/ci. OSZTÁLY. Eljárás az ólomnak szennyezéseitől való elválasztására. ASBECK GYULA MÉRNÓK KRAUTSCHEIDBAN. A bejelentés napja 1909 március hó 9-ike. Elsőbbsége 1908 julius hó 11-ike. Az ólomnak szennyezéseitől, főleg a cink­től való elválasztására célszerűnek tartották a fémnek marónátron alatt való megolvasz­tását, amikor is a marónátron a szennye­zéseket állítólag magába veszi. Ujabb kísérletek azonban azt mutatták, hogy a cink és az ón ezen eljárásnál töké­letesen átmennek ugyan a nátronolvadékba, de viszont a többi tisztátlanság csak kis részletében távolítható ily módon el. Oka ennek azon körülmény, hogy a marónátron behatása folytán előálló fémoxydok leg­többje csak igen csekély mértékben oldódik a marónátronban. Vele jár azonban a cink­nek és az ónnak ily úton való eltávolításá­val még azon hátrány is, hogy a marónát­ronból legalább is a cinkát, illetve sztannát keletkezéséhez szükséges mennyiség hasz­nálódik el. A jelen találmány tárgya oly eljárás az ólomnak szennyezéseitől való elválasztására, amely abban áll, hogy az ólmot maróalká­liák és kén, vagy az adott körülmények között ként leadó vegyületek keverékével hevítjük. Az ezen eljárással való tisztítás­nál föllépő folyamatok valószínűség szerint következőleg mennek végbe. Az antimon, ón és arzén mint alkáli-szulfosók föloldód­nak az olvadékban, viszont a többi szeny­nyezés átmenetileg oxyvegyületet alkot, majd kénvegyületbe megy át és mini ilyen oldhatatlansága folytán az olvadékban le­válik. Ezen eljárás előnye a bevezetésben említettel szemben abban áll, hogy vala­mennyi szennyezés — az ezüstöt kivéve — egyetlen munkafolyamat alatt választható el, azonfölül, hogy a cinknek az ólomtól való elválasztása aránylag csekély mennyi­ségű marónátront igényel. Ugyanezen ok­ból nagyon alkalmas a jelen bejelentés tár­gyát tevő eljárás cinknek cinkhabból való megnyerésére is, amikor is a keletkező cink­szulfidból a cink az ismert módon vissza­nyerhető. Az olvadék természetesen kis mennyi­ségű ólomoxydot is magába vesz. Mivel azonban az ólomnak a kénhez való affini­tása lényegesen kisebb, mint a kisérő szeny­nyezéseké, érthető, hogy ólomszulfid csu­pán azután keletkezik, miután az összes többi oxydok már átalakultak szulfidokká. Ezen időpont beálltakor a folyamat meg­szakítható s így az olvadékba csupán igen csekély mennyiségű ólom megy át. Az eljárás kivitele akként történik, hogy kb. 500°-on a tisztítandó ólom fölé megol­j vasztott maróalkáliákat rétegezünk, mely ! réteghez ként, vagy kénalkáliákat, vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom