46960. lajstromszámú szabadalom • Sínhajlásmérő készülék

— 2 — (hl) forgáscsap körül is csavarható, az (al) lécet az (e) ütközővel együtt olyan távol törekszik az (1) síntől (1. ábra) visszahúzni, amennyire az (a) rúdon elrendezett (a3) ütköző megengedi. Ha azonban az előretolt (al) léc a (v3) szerkezet által az alább leírandó módon rögzítve van, akkor a léc visszahúzása csak a rögzítőszerkezet kioldása után mehet végbe. Ezen rögzítőszerkezet az alsó végén fogazással ellátott (v3) rúdból áll, melyet a (v2) rúgó állandóan lefelé, vagyis az (al) lécnek szintén fogazott fölső élére törekszik nyomni, minek következtében a (v3) rúd a léc eltolódását megakadályozza. Ha azonban a (v3) rudak a (v) fogantyú segélyével megemeljük, akkor az (al) léc visszafut. A (v3) rúd a fölemelt helyzetben egy (vl) csavar segélyével rögzíthető, amikor is a rúd működésen kívüli helyzetben van. Az (al) lécre egy szög alatt meghajlított (o) mutató van erősítve (3. és 8. ábra) oly módon, hogy ezen mutató az (a) rúd fölött az (nl) skálán (1. és 8. ábra) a nyomtávolság vagy ívmagasság megmérése céljából eltolható. Az eddig leírt készülék a nyomtávolság lernérésére szolgál, ami úgy történik, hogy e\ készüléket a sínekre merőlegesen fektetjük és a (h) emelőt addig nyomjuk a (g) fogantyú felé, míg csak az (e) ós (d) ütközők az (1) és (m) sínekhez nem érnek, amely helyzetben a (v3) rögzítőszerkezet tartja szilárdan az ütközőket. A rögzítést a talált nyomtáv följegyzése után megszüntetjük. Ha a kanj-arulat (Pfh) ívmagasságát akarjuk megmérni (7. ábra), akkor a nyomtávmérő (o) mutatóját az (nl) skálán (8. ábra) nullra állítjuk és a (d2) kart (6. ábra) a pontozott vonallal rajzolt helyzetből a teljes vonallal rajzolt helyzetbe forgatjuk. A kanyarulatban a külső sínszál belső oldalán egy vékony zsinór vagy lapos mérőszalagot úgy feszítünk ki, hogy egy 10 m. hosszú (sl) húr képződjék (5. és 7. ábra). Az előkészített nyomtávmérőt most úgy fektetjük merőlegesen a sinekre, hogy az (a) rúd hátsó vége, illetve a (d2) kar a belső (m) sínen csúszhasson (6. ábra), mellső vége pedig (5. ábra) úgy feküdjék az (1) sínre, hogy az eltolható és nullra állított (e) ütköző az (sl) zsinórt (húrt) épen csak érintse. Azután az (e) ütközőt a zsinór meglazítása mellett egészen az (1) sínig toljuk, minek megtörténtével az (nl) skálán az (o) mutató által pontosan jelzett (Pfh) ívmagasságot (7. ábra) leolvashatjuk. Az (o) mutató az (nl) skálán egyúttal azt is jelzi, hogy az ívmagasság az illető körív sugarának megfelel-e vagy nem. így pl. 300 m. sugarú körívben egy 10 m. hosszú húr fölött az ivmagasságnak 41-6 vagy kereken 42 mm.-nek kell lennie és ha a fölvétel az (nl) skálán 50 mm.-t és 250 m. sugárt mutat, akkor ez azt jelenti, hogy a kanyarulat nagyon éles, ha pedig a skála 25 mm.-t és 500 m. sugarat mutat, akkor a kanyarulat nagyon lapos. A körívet mindkét esetben ki kell igazítani, ami a következő módon történik : Ilyen helyeken először a pontos nyomtávolságot vesszük föl a nyomtávmérővel, miután a (d2) kart a 6. ábrán látható helyzetből a pontozott vonalakkal rajzolt helyzetbe forgatjuk vissza. Ha a nyomtávolság túlnagy, akkor először ezt rendezzük és csak azután fogunk az ívmagasság szabályozásához az ív eltolása által. A húr képezésére szolgáló zsinór használaton kivül a nyomtávmérő (h) fogantyújának üregében tartható. A talált nyomtáv vagy kanyarulatokban a magasbodás ellenőrzése céljából, ha nem lehet világosan látni, pl. alagutakban, este vagy hóviharban stb., a készülék önműködő jelzőszerkezettel van ellátva. A keretalakú fogantyú egyik oldala ugyanis két részből, úgymint az (f) és (fl) részekből áll, melyek közül a hátsó (f) részre (3. ábra) a jelzősserkezet, a jelen esetben egy (u) harang van szerelve, mely a megengedett nyomtáv vagy magasbodás túllépésekor megszólal és jelt ad. A beállítást úgy foganatosíthatjuk, hogy a harang egy előre meghatározott nyomtávnál vagy magasbodásnál szólaljon meg. így pl. kanyarulatok nyomtávolságának mérésénél, ahol 30 mm. többlet meg van engedve, az (nl) skála mutatóját