46947. lajstromszámú szabadalom • Levehető patasarú

nyomásokat kiegyenlítik és szétosztják. Erre különösen akkor van szükség, ha a sarútalpat felcsatoló részek hajlékonyak, vagy ha a talp maga is láncokból vagy effélékből áll, tehát nem merev. A találmány tárgyának egy kiviteli alakja a mellékelt rajzon van föltüntetve, melyen az 1. ábra egy közönséges patkóval és a találmány szerinti saruval ellátott lópatát mutat oldalról nézve, míg a 2. ábrán ugyanannak alulnézete látható. A sarú talpát alkotó csuklós tagok a föltüntetett kivitelnél rövid (3—4) láncokból állnak, melyek az (1) pata alá nyúlnak befelé és egy közös (5) tag segélyével vannak egymáshoz kapcsolva, mely lapos keretet alkot és úgy van méretezve és elhelyezve, hogy a pata (10) alsó fölületét sérülések ellen megvédje. A (3, 4) láncok, mint a rajz mutatja, a közös (5) tagból kiindulva szétágaznak és a pata mindkét oldalán párosával feküsznek, azonban a láncok száma, széthajlása és összekapcsolási módja tetszőlegesen változtatható. A (3, 4) láncok végei csuklósan vannak összekötve a sarú talpát alkotó (5) taggal és a sarút megerősítő eszközökkel úgy, hogy a láncok ezen részek között engedékeny összekötő elemeket alkotnak, melyek kisebb vagy nagyobb magasságra nyúlnak föl a pata oldalain, aszerint, amint az utóbbi szélesebb vagy keskenyebb. Az egyes összeköttetési pontok kölcsönös távolságát a pata kerületén a (6) sarok, rész tartja fönn, mely a pata hátsó oldalát körülfogja és a sarú előre csúszását megakadályozza. Ezzel kapcsolatban egy (9) szíj, lánc vagy efféle van alkalmazva, mely a pata előlapjára fekszik harántirányban és a sarunak úgy lefelé, mint hátrafelé csúszását is megakadályozza. A (6) és (9) részek közé (7, 7) tagok vannak iktatva, melyek feszítő elemek gyanánt szolgálnak és meghatározzák azt a távolságot, ameddig a (3, 4) láncok külső végei a (6) és (9) részek ellenkező irányú húzóhatásai alatt széttolódhatnak. . Ha a (7) tagok merevre vannak készítve, (ami a legcélszerűbb) akkor ezek merevítő elemek gyanánt szolgálnak és a láncvégek kölcsönös távolságát mindkét irányban meghatározzák. Az egyes elemekre gyakorolt húzóhatások egyenletes elosztása és amellett a (3, 3) és (4, 4) láncok, valamint a (6) sarokrész végeinek a kívánt távolságokban való tartása többféle, hajlékony és merev tagokból összetett szerkezet segélyével elérhető, azonban ezek a szerkezetek többé-ke vésbbé komplikált merevítéseket tesznek szükségessé a talp hajlékony részeinek szétfeszítésére és a (3, 4) láncok külső végeinek távoltartására. A föltüntetett kivitelnél ezen célból csupán a (7, 7) merev tagok vannak alkalmazva, melyek a húzóerők kiegyenlítése mellett szétfeszítő elemek gyanánt is szolgálnak és oly emelőknek tekinthetők, melyek hátsó részükön hátrafelé irányuló húzásnak, mindkét végükön lefelé irányuló húzásnak és egy közbenső pontjukon fölfelé és előre irányuló húzásnak vannak kitéve. Mindegyik (7) tag a (9) mellső szíj fölvételére szolgáló hosszúkás fülből és egy erre megközelítőleg merőleges szárból áll, mely szabad végén a hátsó összekötőláncszem és a (6) sarokrész beakasztására szolgáló karikával van ellátva. Az említett hosszúkás fül a pata homloklapjával megközelítőleg párhuzamos helyzetet foglal el úgy, hogy a (9) szíj önmagától magasabbra vagy alacsonyabbra áll be, aszerint, amint a pata szélesebb vagy keskenyebb. Mindegyik (7) tag az egyes feszítőtagok hajlékony kapcsoló elemeinek három középpontját határozza meg és tartja távol mereven egymástól, minek következtében mindegyik feszítőtag kerületének hossza és kilengésének sugara rövid lesz. A terjedelmes (5) merev tag ugyanezen előnyt nyújtja a hajlékony talpra vonatkozólag. Ámbár a fönt leírt szerkezet, mely a talp fölcsatolására szolgáló tagokat a talp merevségétől függetlenül biztosítja és tartja helyükön, mindenütt alkalmazható, ahol vagy ezen fölcsatoló elemek, vagy maguk a talprészek hajlékonyak, de azért a fönti szerkezet főként hajlékony talppal kapcsolatban alkalmazható előnyösen, mely a pata