46940. lajstromszámú szabadalom • Kétfolyadékos elem

Megjelent 1909. évi november hó 5-én MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 46940- szám. Vll/g- OSZTÁLYKétfolyadékos elem. SCHLEENBÁCKER VILMOS GYÁROS BERLINBEN. A bejelentés napja 1909 február hó 20-ika. A bunsen-elemek módj .3*1* £L készített azon elemeknél, melyek depolarizátor gyanánt salétromsavat tartalmaznak, már ajánlották az agyagcellát egy, a depolaraátort fölvevő üreges szénhengerrel helyettesíteni, mely egyidejűleg az áram fölvételére szolgál. Ez a berendezés azt célozta, hogy az elem belső ellenállása csökkentessék és hogy az elemtől erősebb áramok legyenek elvezethetők. Az utóbbi hatás azonban nem következett be, sőt inkább ezek az elemek tökéletesen hasznavehetetleneknek bizonyultak, minthogy a salétromsava szénfalban erősen vízzel keverődik és a külső oldalon a feszültséget nem bírja ki. Jelen találmány e hátrányon segít. Ez oly módon történik, hogy a salétromsavhoz kénsavat adunk, miáltal a salétromsav azt a tulajdonságot kapja, hogy még erős hígítás mellett is depolarizál. Minthogy a kénsav, mint azt a kísérletek mutatták, még akkor is, ha csak 30°/o-os, a hozzája adott salétromsavat oly erős működésre hozza, hogy az elem feszültsége csaknem a teljes értéket eléri, ennek folytán világos, hogy valamivel erősebb oldatoknak a szénhengerben való alkalmazásánál még a külső oldalon is a szükséges feszültség uralkodik. Ismeretes ugyan a salétromsavhoz kénsavat hozzáadni, hogy a salétromsav hatása tovább tartson. Azonban eddigelé nem ismerték föl, hogy épen ezek az oldatok engedik meg a széndiafragma használatát, mely az agyagcellával szemben a belső ellenállás csökkentésén kívül a nagyobb tartósság előnyével is bír és nem lesz porhanyós, mint az agyagcella. Azonban az erősen vizet elvonó kénsav hozzáadása által a diffúzió is lényegesen erősbíttetik, ezáltal a belső oldás gyöngül és a horgany erősen megtámadtatik. Ezek a hátrányok a szalmiákból vagy konyhasóból álló szokás gerjesztőoldatok megtartásánál (hígított, 5%-os kénsav, mint célszerűtlen egyáltalán nem jön figyelembe) egy eszközzel sem küszöbölhetők ki. két oldatnak a fáj súly által való, az agyagcelláknál is ismert elválasztása oly módon, hogy a cella magasabban fekvő részei elzáratnak, szintén nem kielégítő és az elem belső ellenállását növeli. Ennek folytán célszerűnek mutatkozott gerjesztősó gyanánt szulfátokat venni, mert ezek az oldatok a kénsavnak a szénéin át való diffúzióját lényegesen csökkentik. Legalkalmasabb a horganynak és a feszültségsorban