46938. lajstromszámú szabadalom • Zsinórverőgép
A (g) hüvely föl s alá járó mozgását a hüvelyhez erősített (o) csapok az alább leírandó módon a (k) lengő tengelyekre viszik át, melyek az alsó (f) csévetartóra vannak függesztve és külső végeiken egy-egy (1) fogazott szektort vagy kvadránsot hordanak, mely az (n) fonalvezetőkar megfelelő (m) szektorával kapcsolódik úgy, hogy az (n) karok a (g) hüvely minden fölemelkedése és lesűlyedése alkalmával középhelyzetük körül kilendülnek és az (f) csévetartó forgása közben a fonalat meghatározott pillanatokban fölemelik ós lesülyesztik. A (g) hüvelyhez erősített (o) csapok, melyek a hüvely mozgását az (n) fonalvezetőkre átviszik, a (k) lengő tengelyek belső végeire ékelt (o2) karoknak (2. ábra) vagy (o3) karoknak (3. ábra) (o') hasítékaiba nyúlnak. Ezen hasítékok úgy vaunak kiképezve, hogy az (o2) vagy (o3) karok a (g) hüvely pályájának fölső és alsó végén bizonyos ideig nyugalomban maradnak, vagyis nem lengnek. A fonalvezetőkarok esetleg is el hagyhatók és az alsó, valamint a fölső csévetartó is közvetlenül föl s alá mozgatható, amikor is a tartón elrendezett csévéknek a fonal vezetése céljából való fölemelését és lesülyesztését az említett forgattyúk végzik. A berendezés a fogaskerekek elhagyásával is foganatosítható, mely esetben a hajtótengely egyetlen forgattyúval és megfelelő csatlórúddal szerelhető föl, ahol ezen forgattyú egy emelőt működtet, mely a középsík két oldalán fekvő csatlórudak útján a már említett hüvellyel van összekötve. A gépet ismert módon a (b) főtengelyre erősített (p) kúpkerék hajtja, mely a fölső (r) és alsó (f) csévetartónak közös tengelyű (pO és (p2) kúpkerekeivel kapcsolódik úgy, hogy a két csévetartó ellenkező irányban forog. A külső csévék az alsó (f) csévetartó alsó oldalára vannak függesztve és a fonalak az (n) vezetőkarok orsóinak közepén áthaladva a karok végeihez érkeznek, honnan aztán tovább haladnak. Az alsó (f) csévetartó karimáján (q) kivágások vannak elrendezve (5. ábra), melyekbe a külső (alsó) csévékről jövő fonalakat fektetjük. A belső (fölső) csévéket (s) sarúk tartják, melyek az alsó (f) csévetartó kerületének karimájára vannak helyezve és ezen kavimán az alább leírandó módon csúsznak körül: A fölső (r) csévetárcsán sugárirányú (v) karok ülnek szilárdan, melyekre (t) kilincsek vannak forgathatóan ágyazva. Ezen kilincsek az (s) sarúk (u) kivágásaival kapcsolódnak, minek következtében az állandóan forgó fölső (r) csévetárcsa az (s) sarúkat magával viszi és az alsó (f) csévetartó karimáján körülvezeti. Hogy azonban az (n) karokról jövő fonalak a (t) kilincsekhez ne ütközzenek, ez utóbbiakat a fonalak elhaladása pillanatában a sarúk (u) kivágásaiból vissza kell húzni, mire a következő szerkezet szolgál: Minden kilincs alsó, rövidebb karja egy vezetékben eltolható (w) rúd külső végével van összekötve, míg a rúd belső vége egy (w') görgőt hord, mely az alsó (f) csévetartóval együtt forgó, szabályos sokszöget alkotó (w2) tárcsa kerületére fekszik. Ezen tárcsa úgy van elrendezve, hogy sarkai az alsó (f) csévetartó karimájának (q) kivágásai felé irányulnak (5. ábra), minek következtében a bütyöktárcsa sarkai éppen abban a pillanatban ütköznek a (w) rúdak (w') görgőihez, midőn az (n) karokról jövő és a (q) kivágásokban fekvő fonalak egy (s) sarúhoz érkeznek. A (t) kilincsek tehát ekkor az (s) sarúk (u) kivágásaiból kilépnek és a fonalak a sarú és kilincs között maradt résen szabadon áthaladhatnak. Mihelyt ez megtörtént, a (w) rúd (x) rúgója a (t) kilincset ismét visszanyomja a sarú (u) kivágásába. A fonalaknak az (s) sarúk és a (t) kilincsek közötti átlépése azon idő alatt megy végbe, míg az (o2) vagy (o3) lengető karok nyugalomban vannak. Minden (s) sarúnak két (t) kilincse van (5. ábra), melyek közül legalább az egyik mindig kapcsolatban marad a saruval. Ha tehát az egyik kilincs az (u) kivágásból kiemeltetik, hogy a fonal átbocsátására szolgáló rés létesüljön, a másik kilincs a sarúval még mindig kapcsolatban marad és nem bocsátja el a sarút előbb,
