46937. lajstromszámú szabadalom • Kihúzószerkezet folytonos fonást létesítő berendezésekhez

- 2 — A (2) nyomóhengerek eső és emelkedő mozgásának szakaszosságát a (9) excenter hozza létre, mely váltakozva fölemeli és lesülyeszti a (11) dörzskereket, mely a (4) tengelyen ágyazott (12) emelőre van erősítve. A (13) határoló csavar a (12) emelő útját azáltal határolja, hogy a (14) ütközőbe ütközik. Ha a nyomóhengerek emelkedésének és esésének tartamát növeljük is, a sodratok száma nem kell, hogy változzék. Akár gyorsan, akár lassan jár az emelő tengely, az arány, mely a henger fölemelkedései és ezeknek szünetelése között fönnáll, ugyanaz marad; ha a tengely gyorsabban forog, az emelkedések számát nagyobbítjuk, de ezáltal időtartamukat csökkentjük, miáltal az idő, mely alatt a sodrások száma növeltetik, ugyanaz marad. Pontos tehát, hogy létrehozhassuk az emelkedések és azok szünetelésének arányváltozását, amely csak váltakozó excenterrel érhető el. Az alkalmazott váltakozó excenter lehet pl. olyan, mint amilyen a mellékelt rajzokon látható. Az 1., 2. és 3. ábrákon föltüntetett kivitelnél a (7) orsó (15) fonógyűrűjéből származó sodrás, továbbá az (1) kihúzó hengerek és a (3) fésülő hengerek között történő hengerlés fokának változtatására a szakaszos mozgást létesítő (9) excentert használjuk, mely két vagy több összefüggő korongból áll, melyek a közös (16) csavarorsóval vannak egyesítve. Ezen korongoknak (15') nyúlványuk van, mely egyik vagy másik értelemben kinyúl és azon ívrészt növeli vagy csökkenti, mely a (2) hengereket emeli és ennélfogva a kihúzásnál több vagy kevesebb sodrást enged meg. Egy koncentrikus "vezeték segélyével az excentert képező különféle korongokkal változtathatjuk a (15') nyúlványok ívének hosszát. Hasonló eredmény érhető el oly váltakozó excenterrel, melynek szerkezete a 4. és 5. ábrában van bemutatva. Ez a váltakozó excenter, mely szokásos mozgások tartamának változtatását . engedi meg, áll a (17) hüvelyből, melyre egy sugarasan meghosszabbított (18) nyúlvány van alkalmazva, melynek keresztmetszetei az 5. ábrán (a, b, c, d) jelzésekkel bírnak. Az emelkedés és az emelkedés szünetélésének megváltoztatására elegendő a hüvelyt vagy az (l)emelőkart (a) vagy (p) értelemben elmozgatni és a (12) emelő (11) dörzskereket úgy beállítani, hogy az excenter megfelelő keresztmetszetű részével érintkezzék. Hogy az említett (17) hüvely eltolását eszközölhessük, a két szorító (19) gyűrűt meglazítjuk és a (20) karima segélyével a (17) hüvelyt egyik vagy másik értelemben elforgatjuk, ezen hüvely a csavarmenetekkel ellátott (21) tengetyre van szerelve és annak hosszában eltolódhat. A (21) tengely és a (17, 18) excenter hajtóműve a (22, 23) fogaskerekekből áll. A (23) kis hajtókerék a (21) tengelynek a (24) támasz által megtartott végére van helyezve. A beosztott (25') vonalzó, melyen a (26') mutató, a váltakozó keresztmetszetű excenter elmozdulásának megfelelelően csúszik, a szükséges sodrási ós a behengerlési viszonyok leolvasását engedi meg. A (2) nyomóhengerek legmagasabb helyzetét pontozás jelzi. Hogy az előfonat kihúzása pontosan történjék, el kell kerülni, hogy a (2) nyomóhengerek kizárólag a kihúzóhengerekkel való érintkezésből származó mozgató hatásnak legyenek alávetve. E célból a (2) nyomóhengerek egyik oldalon a (25) fogazással vannak ellátva, mely állandóan kapaszkodik a (26) fogazott karimába, mely az (1) kihúzóhengerre van • szerelve (2. és 6. ábra). Ezek a fogak elég hosszúak arra, hogy a (2) hengerek fölemelt helyzetében ki ne kapcsolódjanak (6. ábra). Hogy a fonal behelyezése könnyen legyen eszközölhető, a (2) nyomóhengereket a (27) tartókba helyezzük, melyeknek száma a nyomóhengerek számával egyenlő. A (28) lap arra szolgál, hogy összegyűjtse az elromlott előfonatokat, amelyeket a (29) fölvevő henger nem azzal ragadott meg. Az (1) kihúzóhenger forgó mozgását a (30, 31, 32, 33) áttétel, a váltakozó excen-