46928. lajstromszámú szabadalom • Javítások féksarukon

— 6 — van elhelyezve, miáltal a sarút tartósabbá tesszük, amennyiben a sarú alúl egészen vékonyra kophatik. Továbbá a sarú fokozott szilárdsága folytán a szokásosnál sokkal vastagabb betéteket alkalmazhatunk. A betétek esetleg csaknem egészen a (C) hátrészig terjedhetnek. Ha a féksarú mozdonyok hajtókerekeihez alkalmazandó, akkor a merevítő hátrészt célszerűen akképen képezzük ki, hogy a féksarúra és a peremre is kiterjed, mint ezt a 36—40. ábíák mutatják. Megjegyzendő azonban/,hogy ezeket a féksarúkat célszerűbb két végükön és nem középen a fékfejhez erősíteni. A most említett ábrák közül: a 36. ábra a hátrész előállítására szolgáló munkadarab fölülnézete; a 37. ábra a kész hátrész távlati képe. a 38. ábra a sarún elrendezett hátrész fölülnézete; a 39. ábra a 38. ábra 4—4 vonala szerinti metszet; a 40. ábra a 39. ábra 5—5 vonala szerinti metszet. A 36—40. ábrákon (A) jelöli a hátrész előállítására szolgáló kész munkadarabot. Ezt a munkadarabot egy acélból, vagy kovácsolt, szívós, rugalmas, nyújtható vagy más tetszészerinti fémből álló lemezből vágás, csákozás vagy sajtolás által állítjuk elő. A munkadarab készítésére használt fémnek kellő szilárdsággal kell bírnia, hogy az említett féksarúfajtákra ható nagy igénybevételeknek ellentállhasson. A munkadarab négy azéle fecskefark alakú (a) kivágásokkal van ellátva, hogy a féksarú Öntésénél a megolvasztott fém e kivágásokba és ezeken átfolyhassék és ezáltal a hátrészt a sarúhoz lehorgonyozza. Az (A) munkadarab azon részében, melyet utólag a hajtókerék karimájára illő görbe perem alakjára hozunk, hosszúkás, célszerűen három (b) nyílást képezünk ki, melyek szintén arra szolgálnak, hogy a megolvasztott fém rajtuk átfolyhassék és így a hátrésznek a sarúhoz való erősítése elősegítessék. A munkadarabnak a sarúra kerülő részében ugyanezen célra szintén egy hoszszúkás (c) nyílást képezünk ki és e nyílással egy vonalban a (d) üreget vagy lyukat alkalmazzuk, mely a (B) féksarú hasonló (e) nyílásának (39. ábra) felel meg és ezzel együtt egy (a rajzon föl nem tüntetett) csap vagy pecek fölvételére szolgál, mely a sarút a fékfejhez erősíti. A munkadarab egyik végén, a (c, d) nyílásokkal egy vonalban az (e') nyelv van kiképezve, mely a kész (C) hátrészben fölfelé hajlított helyzettel bír és mint ezt a 37. ábra mutatja az (f) ütközőt képezi, mely a fékfej nyomásának fölvételére szolgál. A munkadarab másik széle (g) kiugrással bír, mely (h)-nál be van hasítva; ez a kiugrás az (i) kampó (37. ábra) alakjára képeztetik ki. Az (A) munkadarabot a föntleírt módon való kiképezés után alkalmas sajtók segélyével a kész (C) hátrész alakjára hozzuk, mely a 37. ábrán van föltüntetve. A hátrész képezésére a munkadarabot hosszában meghajlítjuk és egyik szélén a (D) perem képezésére harántirányban is meghajlítjuk; a (D) perem a "sarú peremének azon részét födi be, mely a kerék karimájával működik össze. Minthogy az (f) ütköző és az (i) kampó arra szolgál, hogy a fékfej végnyomását fölvegye, ennélfogva lényeges, hogy az említett részek a háttal egy darabban készüljenek és ezt még szilárdabbá tegyék, mimellett úgy az ütközőt mint a kampót az öntvény merevíti, mint ezt a 39. ábra mutatja. Mint azt a rajz mutatja a kampó sajátságos alakkal bír, amennyiben a munkadarab (g) kiugrását képező fémdarab középső része kampó alakjára van meggörbítve, míg e fémdarab szélei fölfelé vannak hajlítva és oldalperemeket képeznek. Ez a különleges kiképezés és alakítás igen szilárd kampót eredményez, mely az időnként reá ható összes igénybevételeknek ellentáll. A leírt módon kiképezett hátrész szilárdan van a (B) féksarúhoz horgonyozva, amenyayiben ennek anyaga az öntésnél a hátrész négy szélén lévő fecskefark alakú kivágásokba és a (b, c) nyílásokba, valamint ezeken átfolyik. A féksarút tetszésszerint az aránylag kemény és rugalmas fémből álló (k) betétekkel láthatjuk el, miáltal aránylag kemény