46928. lajstromszámú szabadalom • Javítások féksarukon

— 3 -rúd (I, J) végei a hát egyik oldalán egymás mellett fekszenek. A 12. ábra gyakorlatilag véve ugyanazon merevítőliátat mutatja, mint a 11. ábra és az eltérés csak az, hogy a két (K, L) hurok középen nincs fölfelé hajlítva és nem képez megerősítő fület. A 13. ábra szerint a meghajlított drótrúd egy széles hurkot képez, melyet az (M) rúdrész középen két (N, 0) hurokra oszt föl. A 14. ábra is egy széles hurkot képez, melyet a középen kiképezett (P) hurok oszt föl. A 15. ábrában a drótrúd akképen van meghajlítva, hogy három (Q, R, 8) hurkot képez, míg a 16. ábra szerint két (T, U) hurok képeztetik. A fönt leírt alakokon kívül számos más alak is elképzelhető, amennyiben csak az szükséges, hogy a drótrúd akképen hajlíttassék meg, hogy az előállított hátrész gyakorlatilag véve a sarú egész hátát merevítse és a sarú megrepedése vagy eltörése esetén az összes sarúrészeket összetartsa. A hátrészt a föntleírt drót- vagy fémrudakból való szerkesztés helyett vázlemez alakjára is készíthetjük, mint ezt példáúl a 17—21. ábrák mutatják. A 17. ábra ezen acélhátrész munkadarabjának fölülnézete, miután kivágásokkal láttatott el, azonban a végleges alakra való hozatal előtt. A 18. ábra a kész hátrész fölülnézete. A 19. ábra a 17. ára 3—3 vonala szerinti metszete. A 20. ábra a 18. ábra 4—4 vonala szerinti metszet. A 21. ábra a 18. ábra 5—5 vonala szerinti metszet. Ezen kiviteli alak foganatosítása céljából egy lágy acélból, kovácsolt vagy más szívós fémből álló, körülbelül 4'5 mm. vastag sávot használunk föl, mely lemez végeinek szélessége megközelítőleg megegyezik azon sarú szélességével, amelyhez a lemez erősítendő. A lemez szélessége a végektől a közép felé nagyobbodik. Mint azt a 17. és 18. ábra mutatja, a lemez két vége (A) kivágással bír. Ezek a fecskefark alakú kivágások elősegítik, hogy a féksarú fölerősíthető legyen. A lemez közepének két oldalán ékalakú (B) nyílások vannak kiképezve, miáltal a két (C) fémszalag és a harántirányú (D) szalag képeztetik, mely utóbbinak hossza egyenlő a megerősítőfül hosszával, melynek alakját utólagosan fölveszi. A (B) nyílások képezése által harántirányú (E, E) szalagok is képeztetnek, melyek a (C) szalagok végeit összekötik és helyzetében tartják. Mint látható, az ekképen alakított munkadarab nem bír oly kivágással vagy nyílással, mely a munkadarabon haránt- vagy hosszirányban tökéletesen végigterjed. A lemez szélessége, azaz a (D) harántszalag hossza elegendő ahhoz, hogy a harántszalag a megerősítőfül alakjára fölhajlíttassék vagy fölnyomassék, mely folyamat folytán a (C) szalagok középső részét befelé vagy egymásfelé húzatnak, miáltal a vázlemez egész hosszában egyenletes szélességet vesz föl. A lemez középrészének a (D) szalag fölnyomása által való összehúzását addig folytatjuk, míg a középrész szélessége egyenlő a szélek szélességével. A vázlemezt harántirányban kissé meggörbítjük, mint azt a 20. és 21. ábra mutatja és ennek a meggörbítésnek vagy alakításnak az a célja, hogy a kivágások kissé széthúzassanak és a nyílások szélei ferde helyzetbe kerüljenek, ami a ra szolgál, hogy az öntött féktuskó a vázlemezhez tartassék, mimellett ez a kiképzés megakadályozza, hogy a hátrész szélei tökéletesen az öntött féktuskóba ágyaztassanak vagy sülyedjenek. Továbbá a megerősítőfül az acél-hátrészszel nemcsak a föntleírt módon képezhető ki egy darabban, hanem a 22—30. ábrákon föltüntetett módon is. A 22. ábra a hátrész képezésére szolgáló munkadarab fölülnézete. A 23. ábra a kész hátrész fölülnézete. A 24. ábra a hátrész távlati képe. A 25. ábra a 23. ábra 4—4 vonala szerinti metszet. A 26. ábra a 23. ábra 5—5 vonala szerinti metszet. A 27. ábra a féksarú fölülnézete, amidőn a hátrész a fébsarúhoz erősítve látható. A