46924. lajstromszámú szabadalom • Önműködő malomkőemelő berendezés

<í\y * ^ ( ' - 2 — fölületéig úgy, hogy a fogspirális mentén egy (17) párkány marad meg. Továbbá a fogazás nem terjed egészen a kerékagyig, hanem az agy körül egy a csigavonalat befejező központos és sülyesztve elrendezett (21) sík részbe megy át. A (3, 6) mérlegkarok egy eltolható és rögzíthető (5) ellensúllyal vagy más alkalmas módon olykép vannak kiegyensúlyozva, hogy a (3) kar az őrlés közben a (4) kúpra vagy tárcsára hulló őrlemény súlya alatt lebillen, a (6) kar pedig fölemelkedik és a (8) zsinór révén a (7) kilincset is megemeli, tehát a (7) kilincs nem kapcsolódik a (16) kilincskerékkel. Mihelyt azonban a malomkövek örlőfölületei közé nem vezetünk több örlendő anyagot, a (4)_ kúpos tárcsa az aláhullott őrlemény súlya alul fölszabadul, az (5) ellensúly a (6) kart lehúzza úgy, hogy a (8) zsinór meglazul, minek következtében a (7) kilincs a (16) kilincskerékre esik és azzal kapcsolatba jön olykép, hogy a (15) excenter (23) rúdjának lengései a (16) kilincskerékre és annak révén a kőemelőszerkezet (9) tengelyére is átvitetnek. A (9) tengely így fokonként elfordul és az alsó csavarmenetes részével kapcsolódó (27) csavaranya és a (24) csap körül elforduló (28) emelő közvetítésével a malomkő tengelyét magában véve ismert módon megemeli. A (4) kúp fölemelkedése tehát a forgó malomkő megemelését önműködően eszközli. A (7) kilincs a (16) tárcsa (17) párkánya mentén a spirális fogazáson végighalad, miközben a (12) kar mentén eltolódik és a (12) rugót mindinkább összeszorítja. A fogak száma úgy van megválasztva, hogy a kilincsnek a legbelső foghoz való érésekor a malomkő már a kellő magasságra van megemelve. A legbelső fogról a kilincs a (21) sík részre kerül, amelyen ide-oda jár, és a kilineskereket tovább nem forgatja el, azaz a követ nem emeli följebb. Hogy a malomkövet ismét őrlőhelyzetbe hozzuk, a (7) kilincset pl. megfelelően kapcsolt zsinórral a kilincskerék fogazásából, ill.'a (21) sík részből kiemeljük, mire a (12) rúgó a kilincset a kezdeti helyzetébe, azaz a (11) kar végére tolja, s ennek megtörténtével a kőemelő szerkezet (9) tengelyének fölső végén elrendezett (22) kézi kerékkel a malomlő tengelyét ismert módon őrlőhelyzetbe sülyesztjük. A találmány tárgya a már meglevő őrlőműveknél is könnyen és kevés költséggsl alkalmazható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő malomkőemelő berendezés, jellemezve egy az aláhulló őrlemény útjában elrendezett akadály (pld. kúplejtős tárcsa, stb.) által, amely a magában véve ismert malomkőemelőszerkezet hajtásával olykép van összekötve, hogy az őrlemény aláhullásának megszűnése vagy megszakadása esetén bekövetkező helyzetváltozása által a malorakőemelőszerkezet hajtását bekapcsolja és ilykép a malomkő megemelését önműködően eszközli. 2. Az 1. pontban igényelt berendezés kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy az aláhulló őrlemény útjában elrendezett (4) akadály egy (3, 6) kétkarú emelőnek egyik, az őrleménylevezetőcsatornába nyúló (3) karján van elrendezve, míg az emelő másik (6) karja a kőemelőszerkezet hajtásának be- és kikapcsolására szolgáló szerkezettel van összekötve. 3. Az 1. és 2. pontban igényelt berendezés kiviteli alakja, jellemezve egy célszerűen a kőemelőszerkezet (9) tengelyén forgathatóan ágyazott (12, 13) kétkarú emelő által, amelynek egyik (13) karja egy a malomkő hajtótengelyén elrendezett excentertárcsával van összekapcsolva, másik (12) karja pedig egy a kőemelőszerkezet (9) tengelyére ékelt kilincskerékkel kapcsolódó (7) kilincset hordoz, amely az aláhulló őrlemény által működtetett (6) emelőkarral van olykép összekötve, hogy az őrlemény aláhullásának megszűnése vagy megszakadása esetén a (7) kilincs a (9) ten-' gelyre ékelt kilincskerékkel kapcsolatba jön és a kőemelőszerkezetet működteti. 4. Az 1—3. pontban igényelt berendezés