46890. lajstromszámú szabadalom • Pallóknak tartószerkezeteken való oldható megerősítésére szolgáló szerkezet

Megjelent 1909. évi október hó 29-én. MAGY ggs KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 46890. szám VIII/c. OSZTÁLY . Pallóknak tartószerkezeteken való oldható megeró'sítésére szolgáló szerkezet. •e WINTERNITZ RUDOLF MÉRNÖK WIENBEN. A bejelentés napja 1909 április hó 15-ike. Elsőbbsége 1908 december hó 31-ike. Ez a találmány pallóknak vagy pallotábláknak oldható megerősítésére szolgáló oly szerkezetekre vonatkozik, mely működőhelyzetben nem ér a borítás fölé ós sem a palló meggyöngítését, sem pedig mélyedéseknek a pallófölületben való kiképzését nem igényli úgy, hogy a pallózaton sima járófölületet nyerünk. Mellékelt rajzon a találmánybeli megerősítő szerkezet egy hídszerkezeten van bemutatva, hol az 1. és 2. ábra keresztmetszetben, illetőleg nézetben láttatja, a 3. ábra a pallócsappantót oldalnézetben tünteti föl, míg a 4., 5. és 6. ábra a pallóknak fatartókon való lehorgonyzására szolgáló ütközőt ábrázolja. A szerkezet lényegében két kétkarú emelőből áll, melyek célszerűen drótból, vagy rúdvasból kovácsolhatok és melyek egyike a pallók megerősítésére, másika pedig az előbbinek a záróhelyzetben való rögzítésére szolgál. Mindkettő csap körül kiforgatható mely csap célszerűen facsavar által képezhető. Az (1) megerősítőemelő a rúdból előállított (4) szemével a (2) palló oldalába eresztett (3) facsavar körül forgatható, nyitott helyzetben lefelé néző és szögben meghajlított (5) karja pedig önműködő helyzetben a tartónak (6) hevederje, pl. egy szögvas alá támaszkodik. A megerősítőemelő másik (7) karjának egy rúgóhatás céljából ívalakban meggörbített (8) része van, melyhez egy (9) könyök csatlakozik; ennek folytatása ferdén emelkedő részben végződik, mely anélkül, hogy a pallófölület fölé érne, fölülről kényelmesen megfogható. A (9) könyök zugába a rögzítőemelőnek egy (10) orra nyúlik be, mely rögzítőemelő (11) szemével a (12) facsavarból előállított csap körül szintén elforgatható. A rögzítőemelő másik (13) karja az emelőnek elforgatására szolgál és könnyebb megfoghatás céljából végén célszerűen fölfelé van kihajlítva. A (3) és (12) forgáspontoknak egymástól való távolságát vagy a (14) alátétlemez határozza meg, vagy pedig a forgási központoknak megfelelő lyukakkal ellátott sablon segélyével jelölhető meg; a (10) orr pedig elég hosszú ahhoz, hogy a (13) karnak lefelé való mozgatásánál csak a (8) kar rúgóerejének legyőzésével csappan be a (9) könyök zugába; miáltal a szerkezetnek nem szándékolt, pl. a hídon húzódó vágányon elhaladó vonat rázása folytán való oldódása be nem következhetik.