46870. lajstromszámú szabadalom • Forgó vetélővel dolgozó mechanikai szövőszék

Megjelent 1909. évi október hó 29-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 46870. szám. XlV/b. OSZTÁLY. Forgó vetélővel dolgozó mechanikai szövőszék. GANEPA GIOVANNI KERESKEDELMI KÉPVISELŐ TORINOBAN. A bejelentés napja 1909 március hó 25-ike. A szövőszékek szerkesztésének technikája eddigelé csak igen szűk korlátok között fejlődhetett és az ezirányú fokozatos tökéletesítések leginkább a mellék- és segédalkatrészekre, különösen pedig a nyüstök vezérlésére vonatkozólag eszközöltettek oly célból, hogy a vetülékfonalaknak a láncfonalakkal való, összefüggő kereszteződései segélyével különböző színű és mintájú szövetek állíttassanak elő. Mindezek dacára azonban még a legtökéletesebb modern szövőszéknek lényeges szerkezeti elemei tökéletesen hasonlók a legprimitívebb egyptomi szövőszék elemeihez, amennyiben a vetélő még mindig kézzel vagy mechanikai verőelemek segélyével, hajíttatik és egyenes vonalú, altarnativ, ideodajáró mozgást, végez az egymást követő lökések sorozatának hatása alatt. Ezzel szemben a jelen találmány tárgyát képező szövőszék oly három jellemző tulajdonsággal bír, melyek mindegyike egymagában is elegendő volna arra, hogy a találmány tárgyának az eddigi ily gépektől teljesen különböző jelleget és nagy ipari értéket kölcsönözzön. Az egyik jellemző a gép kinematikáját illeti és abban áll, hogy a vetélőnek az eddigi szövőszékeknél használatos egyenesvonalú, alternatív mozgás helyett állandó sebességű folytonos forgó mozgást kölcsönzünk. A másik jellemző mechanikai szempontból előnyös amennyiben a vetélőt, ahelyett, hogy az eddigi szövőszékeknél szokásos módon egy mozgásban" lévő test ütközése által korlátolt lökések sorozata hajtaná, folytonos és állandó erőhatás tartja forgó mozgásban. A harmadik jellemző ezen folytonos, állandó impulzusnak a vetélővel való közlésére vonatkozik, mely nem mechanikai elemek, hanem a mágneses távhatás segélyével történik. A találmány tárgyának igen sok és többek között bonyolult foganatosítási alakjai közül a legegyszerűbb és a kivánt eredményeknek legmegfelelőbb a többfázisú áramok segélyével létesített forgó mágneses térnek alkalmazása, mely forgásakor magával viszi a vetélőt, csak úgy, mint a modern elektromotorokban az armatúrát vagy rotort. Az említett három jellemzőnek együttes alkalmazása sok, különböző természetű előnnyel jár, melyek közül egyesek a működést és a termelőképességet, mások pedig