46868. lajstromszámú szabadalom • Fonógyűrű

netekben göngyölíttetik és a csúcsról a kúp alapjáig aránylag ritka menetekben gyorsan visszavezettetik, mire újabb kúp készítése kezdődik meg. A fonal húzása vagy feszültsége a fonalvezető tartón a fonalvezetőnek a gombolyag fölületétől való távolságával egyenes arányban változik. Ez a távolság viszont a gombolyag fölgöngyölítése közben szintén változik. A jelen találmány értelmében a fonalvezető gyűrű hatása mindannyiszor késleltethető, valahányszor a fonal húzása csökken ; ez a késleltetés megfelelő alkatrészek segélyével szabályozható vagy befolyásolható. Ezen célból egy külső tartón belül egy szabadon forgó fonógyűrű van elrendezve, mely valahányszor külső tartójával érintkezik, késleltető hatást vagy oly erőbehatást nyer, mely a gyűrű visszaforgatását előidézni igyekszik. Ha viszont a szabadon forgó foaógyűrű belső ágyazással van ellátva, a gyűrűnek és a tartónak minden érintkezésénél oly hatás keletkezik, mely a gyűrűt előre forgatni törekszik. A szabadon forgatható gyűrűt a fonalvezető gyűrűre ható fonalhúzás oly sebességgel forgatja, mely a fonalhúzás által kifejtett erőtől függ. A szabadon forgó fonógyűrűk azonban időről-időre támaszaikkal érintkeznek. Ha a fonalnak előre iránynló húzása rendes mértékű, az ezáltal kifejtett, erő elegendő arra, hogy a visszaforgatási törekvést legyőzze. Ha azonban az előre irányuló erő csökken, a visszahatás is csökken, míg végül a visszaforgató erő az előre irányuló mozgást létesítő erőt legyőzi úgy, hogy a gyűrű első esetben megáll, második esetben azonban visszafelé forgattatik. A külső tartó és a belső forgó gyűrű egymásba illő részei len vagy gumimassza által fékezhetők is úgy, hogy a gyűrű azáltal megáll vagy hátrafelé forgattatik. Ezen hátrányok a belső tartó elrendezése által elháríttatnak. A szabadon forgó (1) fonógyűrű a 2., 3. és 9. ábrán van föltüntetve; a gyűrű fölső részén a (2) karimával bír, mely a fonalvezető gyűrű fölvételére szolgál. A gyűrűn továbbá a gyűrűalakú (3) belső horony van elrendezve, melybe a rendszerint az (5) tartó fölső végén kiképezett (4) karima kapaszkodik. Az (5) tartót az ábrán gyűrűalakban tüntettük föl. A (3) horony és a (4) karima viszonylagos méretei úgy választhatók, bogy az (1) gyűrű forgása közben úgy tengelyirányban, mint a forgás síkjában is elmozoghat. Ennek elérésére a legtöbb esetben egy megfelelő mozgási köz hagyása elegendő. Az (5) tartó bármely alkalmas anyagból készíthető; legcélszerúbb azonban a tartót nem fémes anyagból, pl. olajjal itatott fából készíteni, ami által egyúttal kenést is létesítünk. Az (5) tartó gyűrű a gyűrűalakú (6) külső karimával bír, mely a gyűrűcsésze ágyazására szolgáló kívül fekvő (7) csapágypersely fölső síkjára támaszkodik. Hogy a fonógyűrű hatását alkalmas módon szabályozhassuk, a találmány értelmében oly segédeszközöket alkalmazunk, melyek segélyével a gyűrű és a tartó között lévő viszonyt szabályozhatjuk. Ezen célból az (5) tartót a (8) pontokon fölhasítjuk; a fölhasított gyűrű alkalmas módon pl. a (9') kúpos fejjel biró (9) csavar segélyével kitágítható. Ezen csavar kúpos feje belülről a tartóba kapaszkodik. A csavar küső végén a (10) hasíték van kiképezve, melybe egy csavarhúzó kapaszkodik úgy, hogy a csavarnak a gyűrű középpontjától kifelé irányúló tengelyirányú mozgúsánál, azaz, ha a kúpos fej a tartóba jobban behatol a kúpós fej a tartót kitágítja. A csavarnak befelé irányuló mozgása a tartó összehúzását létesíti (8. ábra). Ha a tartót nem fémes anyagból állítjuk elő, egy fölhasított szalagot vagy fölhasított (11) gyűrűt alkalmazzunk, mely a tartó (12) belső karimájára támaszkodik és a (13) fúrattal bír, melybe a (9') fej behatolhat. Ily módon a csavar kúpos feje által kifejtett nyomás a szalag által fölvétetik és a tartónak adatik át, miközben a tartó fölösleges igénybevétele elkerültetik. A tartót kívülről körülvevő, karmantyú alakú (7) csapágypersely a (14) hasítékkal bír (8. és 10. ábra) úgy, hogy az (5) tartó kitágulásánál a (7) csapágycsésze is kitágul.