46840. lajstromszámú szabadalom • Újítások monolinerendszerű matricaszedő- és soröntőgépeken

- 13 -öntőforma az öntött sorral függélyesen áll, miáltal a sor a függélyesen álló (183) kitolólemez és a (184) késszekrény elé kerül. Ezután a kitolólemez a (185) és a (186) emeltyűk, valamint a (187) hornyolt tárcsa segélyével a mellső oldal felé kitolómozgást végez és ezáltal az öntött sort a késszekrényen át függélyesen a (188) szedőhajóba tolja, mire a sort a (189) sorbillentő a (190) forgáspont körül végzett kis billenő mozgás által a már kész (191) sorokhoz sorakoztatja. Az öntött sornak függélyes helyzetben való kitolása a szerkezetnek lényeges tökéletesbítését létesíti. Ha ugyanis a sorok, úgy mint az eddigi kiviteleknél, vízszintesen tolatnak ki és ezután esés közben a függélyes helyzetbe forgattatnak, mire keskei yebb oldalukkal a szedőhajó fenekére esnek, akkor ezen esés folytán a keskenyebb oldal szélei megsérülhetnek. Ezen hátrány különösen hosszú soroknál lép föl és az öntött sor alkalmazhatóságát kérdésessé teheti, mert a keskeny szél kicsorbi>lása pontatlan szedést eredményez. A találmány értelmében létesített öntőforma-, kitoló- és szedőhajó elrendezés az eddigi hasonló gépek ezen most említett hátrányát kiküszöböli. A leírt berendezések összeműködése a következő : A szedő legelőször a VII. átkapcsolóemeltyű (2. ábra) segélyével a szedendő írásfajtát állítja be. Ez az átkapcsolóemeltyű, mint föntebb leírtuk a rekeszek kiakasztóemeltyűire esetleg a fölfogófenekek (119) átváltórúdjára (28—30. ábrák) hat. Az (I) billentyűzetnek (2. ábra) az egyes betűknek megfelelő billentyűi lenyomásánál a (IV) szekrényből (1. és 2. ábra) a föntebbi gép billentyűzetének magyarázatával kapcsolatban leírt módon mindenkor egy matrica akasztatik ki, mely a kiakasztás után az (V) gyűjtőben, a 21—35. ábrákban föltüntetett fölfogó- és gyűjtőberendezések egyikének segélyével — mely a billentyűleütés folytán egyidejűleg működtetik — a szükséges magasságban fölfogatik úgy, hogy most a matricát a (130) gyűjtőütköző (34. ábra) a gyűjtővonalzóra tolja, melyen a matricák háthornyaik segélyével a leöntendő írásjelek megfelelő magasságban egymásmellé sorakoznak. A gyűjtőütköző hajtása és a mozgatott részeknek a nyugalmi helyzetbe való visszavezetése a föntleírt módon a (VI) oscillátor (2. ábra) által történik, mely minden billentyűleütés után, a kiakasztott matricatolattyú áttal az állandóan forgó oscillátor-szíjtárcsával kapcsoltatik és ezáltal forgást végez. A szedő minden szóköz részére egy külön közbillentyű segélyével egy ékközt akaszt ki. A sor szedése után a gép (XVII) főkapcsolása (2. ábra) egy, a rajzon föl nem tüntetett beiktatóemeltyű segélyével beiktattatik úgy, hogy a (XVÍII) tengely lassan forogni i kezd. Ennekfolytán az egyes szerkezetek működni kezdenek, miután egyazon beiktatóemeltyű által egyidejűleg a sorkocsi záratott, tehát a matricasor a szükséges hosszban rögzíttetett és a száilítóvonalzó által fölvétetett. A sor arányosítása, illetve az ékközök kiszorítása vagy már most, vagy csak ezután a sornak az öntőtuskóba való helyezése után történik. A (XIII) sorkocsinak a matricasorral együttes eltolása egy a 2. ábrán pontozottan rajzolt kocsiemeltyű segélyével történik, mely a (XVIII) tengelynek a kocsihoz tartozó görbetárcsájától kapja hajtását. Miután a matricasor a (IX) öntőtuskóba vitetett, a sor pontosan kiigazíttatik és az egyes leöntendő betűk ugyanazon magasságra állíttatnak be, ami azáltal történik. hogy az említett kiigazítóvonalzók közül a pontosan illőt betoljuk, ha a matricák vezetésére nem a 40—46. ábrákban föltüntetett vezetőberendezések egyikét alkalmazzuk. Az utóbbi esetben a matricasornak az öntőtuskóba való belépése után a vezetőszerkezet (44. ábra) egyáltalán nem mozog, vagy a (176) vezetővonalzó (46. ábra) nem mozog előre. Most a matricasor az ilyf aj táj ú gépeknél szokosos módon leöntetik, mimellett a (181) öntőforma (58. ábra) a matricasorhoz fekszik ós az öntőserpenyő öntőszájdarabja a hátoldalról az öntőformához szoríttatik. Az öntés után az öntőformát tartalmazó öntőformatartó a vízszintes hely-