46829. lajstromszámú szabadalom • Egyetemes négyzetesen fészekbevető gép

vetőkerék mereven van összekötve, míg a (3) futó kerekek a tengelyen lazán vannak elrendezve. A (2) vetőkerék mindenkori fölső végével az (5) magtartály megfelelő (6) kivágásba nyúl, hogy a tartályból a vetőkerékben elrendezett (7) vetővályúk segélyével szükség szerint vethessünk magot. A vályúk száma tetszőleges, azonban a legtöbb esetben négy magvályú teljesen elegendő. Ezen magvályúk nagyságuk szerint beállíthatóan vannak berendezve, oly célból, hogy bár mely nagyságú és tetszőleges menynyiségű mag fölvételére alkalmasak legyenek. Ezt azáltal érjük el, hogy a (8) csavar segélyével a (10) csap köröl forgatható (9) lemezke a szükséghez képest a kerület, illetve a tengely felé beállíthatóan van elrendezve, miáltal a vályú tartalma fogy, illetve nő. A (9) lemezke a kis (12) csavar segélyével, mely a lemezke (11) hasítékán átnyúlik, a (8) csavarral van összekötve. A magvályúk helyzetének és számának megfelelően, a (3) futókerekeken kívül a (13) jelzőkarok a lapátalakú (14) végekkel vannak ellátva, melyek ugyanúgy, mint a vetőkerék, a tengellyel mereven vannak öszszekötve és melyek a keréknyomtól oldalt a szántóföldben jelzőgödröcskéket képeznek, mihelyt a magvályú a földre üríti ki tartalmát. Minthogy a vetőkerék csak munkaközben és meghatározót irányban hozandó forgásba, az (1) tengeylre valamely kapcsolást, pl. a (15) zárókereket rendezzük el, melyet a (3) futókerekek egyik küllőjéhez erősített (16) záró kúp csak a munkairányban visz magával, A (16) záró kúpot a kúpba helyezet (17) csapra nyomást gyakorló (18) rúgó tartja meg használati helyzetben. Magától értetődik, hogy a kapcsolás tetszőleges más módon, pl. akként is létesíthető, hogy a futó kerekek agyán záró kerekeket rendezünk el, melyekbe a jelzőkarokhoz erősített záró kúpok kapaszkodhatnak. Úgy a jelzőkarok mint a zárás a gép mindkét oldalán rendezendő el. A mozgás a rajzon az óramutató irányában, illetve a szemlélőtől távolodva van bemutatva. Az 5. ábra a vetőkerék egy foganatosítási alakját eltolt vályúkkal tünteti föl, oly célból, hogy egyidejűleg több fajta magot lehessen alkalmazni. Ez esetben a (19) válaszfalnak a magtartályban (3. ábra) a (19) pontvonalkázott vonal irányában való elrendezése válik szükségessé. A vetőhelyek jelzésének még egyszerűbb alakja a 4. ábrán látható foganatosítási alakkal érhető el. A (3) futókerek kerületén a magvályúk számának és helyzetének megfelelő lyukak vannak kiképezve, melyekbe 1 a gép működése közben csapokat, vagy a rajz szerint csonka kúpalakú 20 nyúlványokat helyezünk el, oly célból hogy a vetőhelyek jeleztessenek. Mihelyt a bevetendő szántóföldet a gép első ízben befutotta, a barázda végén a gépet megfordítjuk és a kerekeket az első menetnél a keréknyomban nyert jelzésbe állítjuk be és a gépet működésbe hozzuk, mely művelet a munka (a vetés) megszűntéig ismételtetik. A jelen találmány tárgyát képező gép kezelése és a munkafolyamat igen egyszerű. Miután a magtartályokat a vetőmagnak megfelelően megtöltöttük, a gépet a munkahelyre hozzuk és a két zárókúpot beiktatjuk és tovamozgatjuk. A vetés eddig el nem ért szabályossággal megy végbe és a jelzőeszközök segélyével módunkban áll úgy hossz- mint harántirányban egyenletesen magot elvetni. A barázda végén leírt munkafolyamat ismételtetik. Minthogy a gépnek jobb és baloldala az ellentétes menet által fölváltva egymást födik, a jelzőszerkezetek segélyével igen egyszerű módon lehet hossz- és harántirányj ban négyzetesen magot vetni és a géppel hossz- és harántirányban teljesen egyenlő párhuzamosan haladó sorokat lehet előállítani, melyek gereblyével, ekével és géppel igen jól megmunkálhatok, miáltal a kézzel való gereblyézés az illető' föld megmunkált állapotához képest teljesen, vagy nagyobb-i részt mellőzhető, aminek gazdasági munkások nagy hiánya folytán, a gazdákra nézve nagy jelentősége van. j A vetőmag fölcserélése magvályúk alkal' mazása által szüntettetik meg, melyek csak