46822. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gyors ide-oda menő mozgás létesítésére
— 6 — jelentékeny térfogatú légkamrába vezessük és ezen légkamrát a fujtató fúvókáival öszszekössük, ami által mindenütt elegendő mennyiségű állandó levegősugarat érünk el A levegőfölösleget biztonsági szelepen át vezetjük el. A fúvókánál szükséges nyomás oly gyönge, hogy a fésű működését egyáltalán nem befolyásolja. A 7. ábrán látható foganatosítási alaknál a léghengerben föllépő veszteségek kiegyenlítésére elektromágneses szerkezet van alkalmazva. A (31) henger mágnesmagot képez, mely körül az egyenárammal táplált (32) cséve van elrendezve. A (33) dugattyúrúd a (34) keret segélyével a (36) csévéket tartó hengeralakú külső (35) hüvelylyel van öszszekötve. A (36) csévék a szükséges periodusszámú váltakozó árammal tápláltatnak. Ezen csévék vagy folytonosan tekercselhetők, amint az a 7. ábrának alsó részén látható vagy pedig a (38) vasgyűrűk (37) hornyaiban lehetnek elrendezve, amint ezt ugyanezen ábra fölső része mutatja. A szolenoidon kívül a (39) mágneses henger van elrezdezve, mely a mágneses áramkört teljessé teszi. A (31) henger az előnyösen öntött vasból vagy más alkalmas anyagból képezett (40) béléssel van ellátva, melynek mentén a könnyű acéldugattyú csekély súrlódással működik, amiáltal a dugattyú kopása csökkentetik; a bélés elhasználódása esetén könnyen kicserélhető. A kenést bármely ismert olajozó készülékkel pl. a henger tetején levő (41) olajszelencével eszközölhetjük és az elhasznált olajat a henger fenekén elrendezett (42) csapon vezetjük el. A dugattyú lassú eltolódásának elhárítása céljából a hengerben a kis (43) nyílás van elrendezve. A dugattyú alsó vége előnyösen lefelé irányúi és a löket alsó végén jobb kenés létesítése céljából olajtérbe nyúl. A henger mindkét vége a keresztmetszetben föltüntetett (46, 47) rugalmas támaszokon van ágyazva, melyek közül az alsó (47) támasz a (35) henger hátsó részén levő nyíláson tolatik át. Túlságos fölhevűlés elkerülése céljából a henger szükség szeriüt több, lehetőleg hosszú hosszirányú horonynyal van ellátva. Ezen horonyok egyúttal a henger sarknyúlványain örvénylő áramok keletkezését megakadályozzák és egyszersmind lehetővé teszik, hogy a csévén át és a cséve mögé levegő juthasson. A külső mágneses henger hosszirányú hasítékkal bír vagy sugárirányú vaslemellákból van előállítva úgy, hogy benne örvénylő áramok nem keletkezhetnek. Ha vasgyűrűkkel ellátott hüvelyt alkalmazunk, ugyanezen célból a hüvelyt is hosszirányú hasítékokkal kell ellátnunk. A szoleuoid vagy a 7. ábra baloldalán látható módon, egyetlen egy (36) cséve vagy két (36, 37) cséve alakjában van kiképezve, amint az az ábra jobb oldalán föl van tüntetve, mely utóbbi esetben a csévék úgy kötendők össze, hogy bennük az áram ellentétes irányokban haladjon. Egyetlen egy csévét alkalmazva a külső mágneses lieugert a henger fölső végével mágneses összeköttetésbe kell hozni. Ezt a jelen esetben oly módon eszközöljük, hogy a vaslemezekből álló henger fölső végét a fölső saroktoldatokban kiképezett hosszirányú fűrészfogakba szorítjuk. Magától értetődik, hogy a levegőáramot erélyesen hűteni kell, minthogy a levegőnek összes thermodynamikai veszteségei, valamint a hengerben levő csekély súrlódás a a hengerben meleg alakjában föltalálhatok, azonkívül az elektromos és mágneses veszteségek a gépben hasonlóan meleg gyanánt mutatkoznak. Ezért a váltakozó levegőáramnak elegendőnek kell lennie arra, hogy az elektromos energiákból eredő majdnem öszszes meleget fölvegye, minthogy maga a kefe által végzett munka igen csekély. A dugattyúrúdon, illetve kefetartón csúszá kontaktusok vannak elrendezve, melyek az áramot a szolenoidhoz vezetik és egyúttal arra is szolgálnak, hogy a kefe forgását megakadályozzák; az egyenáramot a hengeV mágnesező csévéjétől és vissza vagy rúgós támaszok segélyével vezethetjük, melyek ez esetben á végükön elszigetelendők vagy az ezen támaszok mentén haladó szigetelt sodronyok segélyével. A rugók egyike szükség esetén arra is használható, hogy a
