46813. lajstromszámú szabadalom • Hydraulikus kalapács, melynek hengerében üres tér képződése meg van akadályozva
mozogni, mely alkalommal az emeléshez használt nyomó víz a (d) szabályozó szerkezet által az (f) lefolyató csővezetékbe vezettetik, honnan a visszafolyató tartályba folyik. Ezen tartályból veszi a nyomó szivattyú a vizet és nyomja ismét az akkumulátorba, hogy a kos emelésére újból fölhasználható legyen. A kosnak a kovácsolandó tárgyra való ütése alkalmával, midőn tehát a (b) dugattyúnak lefelé való mozgása megszakíttatik, a jelen találmány tárgyát képező berendezések alkalmazása nélkül a dugattyú alatt a hengerben még levő víz saját tehetetlenségénél fogva a hengerből tovább lefolyna, minek következtében a hengerben üres tér képződnék. A vízoszlop, mely a jelen eljárás szerint ezen üres tér képződését megakadályozza, illetve azt ártalmatlanná teszi, tetszőleges alakban lehet elrendezve. Ezen vízoszlop az 1. ábrán azáltal képeztetik, hogy az (f) levezető cső fölfelé van irányítva. Ezen csőhöz van kapcsolva a (h) cső, melyen keresztül az elhasznált víz ismét a nyomó szivattyúba folyik. A vízoszlop hatásának fokozására az (f) csőhöz a (g) szélkazánt kapcsolhatjuk, mely esetben a vízoszlop magassága kisebb lehet. A működési mód a következő: A vízoszlop, illetve a szélkazán nyomása a kos leesése alkalmával az (a) hengerből az (f) levezető csőbe lépő víz ellenében hat, minek folytán a víz a kos leütése alkalmával vagy hirtelen egészen nyugalomba jön vagy a hengerbe oly gyorsan szoríttatik vissza, hogy a hengerben esetleg mégis keletkező üres tér kitöltetik, mielőtt még a kormányzó szerkezet a nyomó víznek az (e) csőből való ismételt föllépése céljából átállíttatott volna. Ezen berendezés csak akkor ajánlatos, ha a hidraulikus erőberendezéssel csak egy kalapács működtetik, ha tehát a (h) cső egyszersmind a szivattyú szívócsöve is. Egy gyakorlati példa, mely különösen közös erőberendezés által hajtott nagyobb számú kalapács számára alkalmas, a 2. ábrán van föltüntetve. Itt (f) ismét a fölfelé irányított lefolyó cső, melyben a hengerből kilépő vízáram ellen ható vízoszlop van. Ezen vízoszlop legmagasabb pontján a (h) túlfolyató cső van elrendezve, mely a fölhasznált vizet a visszafolyató tartályba vezeti. Ezen (h) visszavezető cső sokkal szűkebb lehet, mint a visszvezeték közönséges elrendezése esetén, minthogy a fölhasznált, víznek nem kell a kos leesése közben való igen rövid idő alatt keresztül áramolnia, hanem mindenekelőtt az (f) cső meghoszszabbítása veszi föl a (h) túlfolyató csövön át a vizet és azután a kos leesése, emelkedése és az ezt követő szünet egész idején folyik a (h) csövön át a visszfolyató tartályba. A különben szükségelt tág visszavezetési csövek tehát igen szűk csövekkel helyettesíthetők, mely előny különösen nagy számú kalapács esetén jön számba. A vízoszlop, illetve a szélkazán nyomása a kos szabad esésével, illetve lefelé való mozgásával szemben ellenállást fejt ki. Ezen ellenállás kiegyenlítésére az (f) lefolyató csövet, miként a 2. ábrán látható, az (i) cső segélyével a henger fölső terével köthetjük össze, minek folytán a lefolyató vízoszlop a dugattyú fölső fölületére is-hat és így a vízoszlopnak a dugattyú alsó fölületére való nyomása kiegyenlítetik és esetleg a dugattyú súrlódása is legyőzetik, minthogy a dugattyú fölső folülete nagyobb, mint az alsó. A kos leesése alkalmával tehát a (b) dugattyú alatt levő víz az (f) és (i) csöveken át a hengerbe lép; ezenkívül még az (f) cső fölső részéből a henger fölső terébe hatol víz. A kos legközelebbi emelkedése alkalmával a henger fölső terébe lépő víz ismét az (f) csőbe szoríttatik, honnan a (h) visszavezető csövön át a visszafolyási tartályba jut. A 3. ábra további foganatosítási alakot tüntet föl, mely különösen nagy esési sebességgel bíró kalapácsoknál alkalmas. Ezen foganatosítási alaknál a vízoszlop hatásának fokozására a henger meghosszabbításában a (g) szélkazán van elrendezve, mely úgy a henger fölső terével, mint az (fj csővel állandó összeköttetésben áll. Ezen berendezés ugyanúgy hat, mint a 2. ábrán
