46808. lajstromszámú szabadalom • Számolóberendezés

— 2 — vízszintesek legyenek. Ezután a (b) táblát úgy helyezzük az (a) tábla fölé, hogy előb­binek legfölső, valamint jobb és alsó széle által bezárt táblarésze az (a) tábla Összes számképeit elfödje (1. ábra). Ezután a (b) táblát az (a) tábla fölött önmagával pár­huzamosan addig csúsztatjuk, lefelé, míg az (a) tábla első sora, vagyis tíz számkép lát­hatóvá válik. Ezután a (b) táblát jobbra csúsztatjuk, míg a második sorból négy számkép látszik (3. ábra). Ily módon az egyik összeadandó, vagyis esetünkben 14 szemlél­tetővé van téve. A föladat már most az, hogy ezen összeghez 27 adandó. Minthogy a számolás a tizes rendszerre van alapítva, ja. (b) táblát az (a) tábla fölött két sorral | lefelé csúsztatjuk (4. ábra), amikor is a szá- ' moló tábla kétszer tíz, vagyis húsz szám­képpel többet fog mutatni. Marad még a 27 összeadandóból 7. Ezt a 7 egységet úgy adjuk hozzá, hogy a (b) táblát a 4. ábrán elfoglalt helyzetéből mindaddig jobbra tol­juk, míg a negyedik sor összes számképei látszanak; ily módon még 6 egységet adunk hozzá, a fenmaradó 1 egység hozzáadása czéljából pedig a (b) táblát tovább csúsz­tatjuk jobbra, mire a (b) tábla legalsó lép­csője a következő számképsorból 1 egysé­get tesz szabaddá. A föladat tehát meg van oldva, amennyiben a táblák ezen (6. ábra) elhelyezkedése mellett a leolvasott összeg adja meg a 14 -]- 27 összeadás ered^ ményét, 41-et. Hasonlóképen végzendő például a 47—28 kivonás művelete (7—10. ábra). A (b) táblát úgy helyezzük az (a) táblára, hogy ebből 47 számkép lássék, majd 47-ből kivonunk először is 20-at, vagyis a (b) táblát két sor­ral föltoljuk (8. ábra), ezután levonunk annyit, amennyit az utolsó látható sor meg­enged (9. ábra), t. i. ha ez a szám kisebb, mint a még levonandó, esetünkben a (b) tábla balra tolásával 7-et, marad még 1, aminek a kivonását a (b) tábla további balra csúsztatásával érjük el (10. ábra). A föladat megoldása, 19, az (a) tábláról le­olvasható. Hasonlóképen, a (b) táblának az (a) tábla fölött való le- és jobbra-, illetőleg föl- és balracsúsztatásával végezhetők a szorzási, osztási és mérési műveletek is. A (b)'tábla elhelyezésének szabálya: összeadás, szorzás és mérésnél a legmagasabb, kivonás, osztás és mérésnél a legalacsonyabb lépcső szere­pel és ha a lépcsőkből kifogyunk, az «előre», «hátra» vezényszóval a legfölső, illetőleg á legalsó lépcsőhöz csúsztatunk ugyanazon ®zámkép mellé. Az egyes műveletek így igen gyorsan végezhetők, mi mellett a gyer­mek aktiv foglalkoztatásra van utalva, állan­dóan figyel, öntudatosan használja érzék­szerveit, amennyiben az egyes föladatokat csak úgy tudja megoldani, ha a működésre hivatott érzékszerveit úgy használja, amint azt a példa megoldása kívánja. Nem kicsiny­lendő előnye még a szerkezetnek az sem, hogy oktatás mellett szórakoztatást is nyújt a gyermeknek és egyedüli megvalósítója annak a legfontosabb újkori pszichológiai és pedagógiai előnyös követelménynek, hogy valamennyi érzékszerv működtetése által a számtani ismeretet és tudást többhatású inger alapján közvetíti, nyújtja és eredmé­nyezi. SZABADALMI IGÉNY. Számoló berendezés, jellemezve a tetszőle­ges számú és csoportosítású számképek­kel ellátott számolótábla fölött elcsúsz­tatható és egyik szélén lépcsőzetes mu­tatótábla által, mely lépcsők magassága és szélessége a számolótáblán lévő szám­képek magasságának, illetve a számoló­tábla szélességének felel meg úgy, hogy a mutatótáblának egy-egy lépcsőmagas­sággal való föl- és lefelé csúsztatásánál egy-egy sor számkép födetik el, illetőleg válik láthatóvá, a számmutatótábla jobbra vagy balra csúsztatásánál pedig az egyes sorokban lévő számképek válnak látha­tóvá, illetőleg födetnek el. (1 rajzlap melléklettel.) PM1A8 RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUOAfESTte

Next

/
Oldalképek
Tartalom