46785. lajstromszámú szabadalom • Lesúrolókészülék forgatható szennyvíztisztító korongokhoz
úgy, hogy a forgó (5) Öntvénynek (10) tengelyén történő megfelelő eltolódása által az összes kefehengerek a forgó szennyvíztisztító (4) korong (2) rostafölületéhez képest csakis egyenletesen voltak egy- és ugyanazon síkban beállíthatók, ami az előbb említett hátrányoknak volt a következménye. A kefehengerek ezen egyenletes beállítása a föltüntetett kiviteli példánál is megvah, azzal a változtatással azonban, hogy az egyes kefehengereket viselő forgó (8) tengelyek (11) és (12) csapágyai mozgathatóan vannak a forgatható (5) öntvényen elrendezve akként, hogy a kúpkerékhez legközelebb fekvő (12) csapágy az (5) öntvény egyes (9) karjainak vízszintes (13) forgáscsapjai (2, és 4. ábra) körül kilendíthetők, a kefehengerekhez közel fekvő (11) csapágyak pedig (14) vezetékekben eltolhatók. A (11) csapágyak fölül és alant (15) és (16) rúgókhoz támaszkodnak, melyek közül az alsó (16) rúgók gyengébbek, mint a fölső (15) rúgók, minthogy csak rugalmas ütközőül, illetve a kilengés határolására szolgálnak. Láthatjuk tehát, hogy (11) és (12) csapágyak ezen elrendezése által az egyes (8) tengelyek a (13) csapágycsapok körül föl-vagy lefelé többé-kevésbbé kilendülhetnek és ezáltal az (1) kefehengerek a (2) rostafölülethez többé-kevésbbé közelíthetők vagy azoktól eltávolíthatók. A (15) és (16) rúgók feszültsége külön (17) és (18) feszítő csavarok által szabályozható úgy, hogy az (1) kefehengerek a (15) rugók által állandóan a (2) rostafölülethez szoríthatók. Mikor a berendezés működésben van, az üledékanyagok az (1) kefehengerek által a (2) rostafölületről biztonsággal lesúroltatnak, legyen bár ez utóbbi teljesen sík vagy akár egyenetlen, illetőlég tekintet nélkül arra, hogy ezen fölületen kiemelkedések vagy bemélyedések vannak, minthogy a kefehengerek a rostafölület egyenetlenségeit csak az egyes (8) tengelyek rugalmas ágyazása folytán követhetik. A rugalmas beállítható (16, 18) ütköző helyett közönséges, nem rugalmas ütköző is alkalmazható, melyet egyszerűen azáltal képezhetünk, hogy a (16) rugót elhagyjuk I és megfelelő hosszabb (18) állító csavart használunk. A rugalmas ütköző azonban a helytállóval szemben a föllépő rázkódtatásoknál fogva előnyösebb. Minthogy a forgatható (12) csapágyak meglehetős közel fekszenek a (7) kúpkerekekhez, a (8) tengelyek kilengésénél a (7) kúpkerekek csak igen csekély mértékben fognak fölemelkedhető! és lesülyedhetni úgy, hogy a (6) kúpkerekekben meg nem akadhatnak. A második foganatosítási alaknál a (11) csapágyak mögött a (8) tengelyekhez (19) csapágyak (5. és 7. ábra) vannak csuklósan erősítve, melyek külön (20) tengelyeket viselnek, melyeken az (1) kefehengerek meg vannak erősítve és melyeket a (8) tengelyek a (21) és (22) fogaskerekek közvetítésével hajtanak. Az (1) kefehengereknek a (8) tengelyekkel való ezen összeköttetése folytán a keféket önsúlyuk nyomja a forgó korong rostafölületéhez úgy, hogy a hozzászorítás nem igényel külön rúgókat vagy súlyokat. Az (1) kefehengereknek a forgó (2) korong rostafölületéhez való hozzászorításának szabályozására mindegyik (19) Csapágyon még egy (23) ellensúly van elrendezve, mely a (19) csapágyon megerősített (24) rúdon beállítható. Minthogy a (6) kúpkerék helyálló, az (5) öntvény forgásánál a 7 kúpkerekek és ezáltal a (8) tengelyek is forgásba hozatnak. Ezen tengelyek forgásukat a (21) és (22) fogaskerékáttétel útján az (1) ket'ehengereket viselő (20) tengelyekre viszik át úgy, hogy a kefehengerek forognak. A rostafölület többé-kevésbé egyenletességéhez képest az önsúlyuk folytán a rostafolületre nyomó (1) kefehengerek sülyednek vagy fölemelkednek úgy, hogy a kefehengerek a rostafölület minden pontjára hatnak. A kefehengerek ezen szerkezete még avval az előnnyel is jár, hogy az esetben, ha az egyik kefehenger használat közben jobban kopnék el, mint a másik, az előbbit nem kell azonnal megújítani, minthogy elkopásának mértékében önmagától utánállítódik.
