46768. lajstromszámú szabadalom • Önműködő készülék szabad ejtéshez lökőfúrásnál

2 -kezet himbájával vannak összekötve. A rúdnak (13) alsó vége a például Fabian-rendszerú lökőfúró rendes csúszka-rúdjának alakját mutatja. A (13) rúd a fúrónak hosszú (7) hüvelyében ide-oda csúszhatik; pályájának a rúdba szerelt és a (7') hüvelynek két hosszirányú (20) barázdájában csúszó (14) haránt ék szab határt. Ezen barázdák a (15 és 18) oldalnyúlványokban végződnek, ahová a (14) ék pályája végén fölvagy lemenetkor behatolhat úgy, hogy ily módon a rúd a (7') hüveltyel kapcsolatos. A hüvely fölső végén (7) fej van, mely fölül kúpos, alul pedig a kilinccsel való bekapcsolódás céljából egy karimát alkot. A kilincsnek két (4) ága van, melyek egy keresztben elhelyezett (5) kengyel villáiba vannak ágyazva. A kengyel a (9) rúdra van szerelve a rúd (10) karimája és a (12) állítógyúrű közé, ahová még a kicserélhető edzett (11) acélgyűrű helyezhető. Ily módon a kengyel foroghat a rúdon, de ennek hosszirányában nem tolódhatik el. Az ágak alsó végei (6) pofák alakjában vannak kiképezve, melyek a fúró (7) fejének alsó karimájába belekapaszkodhatnak. A (4) ágak (6') fölső végei kifelé irányulnak és állandóan ki vannak téve a (8) rugók hatásának, melyek a (6') végeket kinyitni, következőleg az alsó (6) pofákat zárni törekszenek. Miután a (14) éket a (7') hüvely fölső vályújába hozzuk, a készüléket a fúrólyuk csővezetékébe juttatva, abban a készülék saját súlyánál fogva lesülyed, miközben, mint az 1. ábra mutatja, a rúd (17) karimája az (1) szekrényt magával viszi. Mikor a fúrószerszám a fúrólyuk fenekét éri, a hajtórudakat bizonyos szöggel elfordítjuk, hogy a (14) ék a (15) fölső vályúból kiszabaduljon. Ezután a rudakat még tovább sülyesztjük, vele a (4) kilincs is sülyed és miközben a (17) karima a szerényt is magával viszi, a kilincs (6) pofái a fúró hüvelyének (7) kúpos fején lecsúszva a (8) rugók ellenhatása dacára kinyílnak, de mindjárt utána a rugók hatása folytán záródnak is és mint ez a 2. ábrán látható, a (7) fejet befoglalják. Ezután összekötve a hajtórudakat a mozgató himbával a készülék működésre készen áll. Ezen működés következőleg megy végbe : Midőn a himba a hajtórudakat fölemeli, a kilincs, mely a fúró (7) fejét befoglalja, ezt magával viszi; az emelkedés vége felé a kilincságak (6') fölső végei behatolnak az (1') kúpba, mely őket egymáshoz közelíti, minthogy a kilincs (8) rúgóinak ellenállása nem oly nagy, hogy a vezetőszekrény, melyet (2) karjainak a (3) rugók hatása folytán a csőfalon kifejtett súrlódása tart fönn a csővezetékben, eltolódhatnék. A kilincs (6'). végei a kúp befolyása folytán egymáshoz közeledvén, a (6') pofák,..mint a 3. ábrán látszik, kinyílnak és a fúrót elejtik, miáltal a szerszám a fúrólyuk fenekére ütést gyakorol. A himbának és a hajtórudaknak most bekövetkező sülyedésénél a kilincs (6') végei az (1') kúpból kiszabadulnak és a löket vége felé a (6) pofák újból befoglalják a fúró (7) fejét s azután e játék ismétlődik. A fúrandó lyuk mélyítésének mértéke szerint a hajtórudakat, mint közönségesen, meghosszabbítjuk és a (17) karima addig sülyeszti a szekrényt a (21) cső hosszában, míg a kívánt helyzetet el nem éri. Mint már említve volt, a fúró (7') hüvelyének (20) hosszirányú barázdája két végén (15 és 18) vályúkká bővül, hová a (14) ék, ha a (9) rudat elforgatjuk, behatolhat; a vályúk elhelyezése előnyösen olyan, hogy egyik a barázda bal, másik annak jobboldalán van, miáltal a tévedéseket, amidőn a , készülék a fúrólyukban van, elkerüljük. A (15) fölső vályú, mint említettük, a készüléknek a csővezetékbe való besülyesztésénél szerepel. Ha a fúró a sülyesztés alkalmából a csőben megszorulna, ezen vályú az éket befoglalva, megakadályozza, hogy a kilincs a kúpba hatolhasson, ami a fúrónak időelőtti kiszabadulását és az űrbe való leesését okozná úgy, hogy a rudak is eltörhetnének. A (18) alsó vályú a készüléknek a fart lyukból való kiemelésénél szerepel, mely célból a rudakat úgy forgatjuk el, hogy az