46745. lajstromszámú szabadalom • Eljárás töltésszakadások gyors javítására és földcsuszamlások meggátlására, ill. megállítására

Megjelent 1909. évi október hó 21-én. MAG"*. SZABADALMI IÍIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 46745. szám. XV/c. OSZTÁLYEljárás töltésszakadások gyors kijavítására és földcsuszamlások meggátlására illetőleg megállítására. SCHINDLER ARNOLDO BÁRÓ MAGÁNZÓ CASTELLO VALTRAVAGLIABAN. A bejelentés napja 1909 február hó 20 ika. Tudvalevőleg a folyók rendkívüli áradása alkalmával a gátak, töltések és más hasonló természetes vagy mesterséges védelmi berendezések gyakran nem képesek ellenállni a víz nyomásának és a töltésszakadások folytán bekövetkező árvizek tetemes károkat okoznak. Könnyen belátható tehát, hogy mily rendkívüli fontossággal bír ilyen esetekben oly eszközöknek késedelem nélküli alkalmazása, amelyek az előálló károk határolására, sőt azok elkerülésére alkalmasak. Az eddig használatos rendszerű mesterséges töltések megépítése hosszabb ideig tart, minthogy építőanyagot kell a munkahelyre szállítani és emellett a töltésépítés ily esetekben oly művelet, mely fárasztó munkát és nagy személyzetet igényel, amivel nem mindig rendelkeznek a szükséges pillanatban. Ezen munkálatok minden esetben rendkívül nehezek, ismeretes lévén a vizeknek az elébük tett akadály hirtelen utánaengedése alkalmával fellépő romboló ereje. A jelen találmány tárgya eljárás egy árvíz ellen védő töltés gyors előállítására, lényege pedig az, hogy oly töltést állítunk elő, mely készítése alatt a vizet átbocsátja úgy, hogy elrendezése nem okoz nagy nehézséget. Az előkészítő résznek elhelyezése után a töltést akár természetes úton, akár mesterségesen, de mindkét esetben könnyű és biztos módon vízáthatlanná tesszük úgy, hogy a töltés a vizet megállítja. Ezen mesterséges töltést lényegében egy megfelelő szilárdságú fémszövet képezi, amelyet a szakadási helyén gyorsan kifeszítünk még pedig például a rajz 1. ábráján föltüntetett és a következőkben leírandó módon. Mindenekelőtt a szakadás egj'ik végétől a másikra egy kötelet dobunk át és esetleg, — amint a legtöbbször szükséges is — a szakadás két végén egy-egy vas- vagy fakarót verünk be, amelyekhez a fémszövetet erősítjük, miután azt a szakadás egyik végéről az említett kötél segélyével áthúztuk a másikra. A fémszövetet függélyesen rendezzük el, alsó részén azonban kevéssé elörehajlítjuk a föld szinén azon irányban, ahonnan a víz jön. A kötelet kézzel dobjuk a szakadáson keresztül, vagy ha a távolság igen nagy, azaz a szakadás igen széles, oly kötélhajító berendezést alkalmazhatunk, mint a melyet pl. mentőköteleknek veszélyben levő hajókhoz való hajítására használ-