46631. lajstromszámú szabadalom • Elgázosító kanóc nélkül bunzenlángos fűtőlángzókhoz

MegjeJent 1909. évi szeptember hó 3()-án. MAG"Y. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 46681. szám. ll/b. OSZTÁLY. Elgázosító kanóc nélkül Bunsen-lángos fűtőlángzókhoz. FELDMEYER JÓZSEF FESTŐMŰVÉSZ MÜNCHENBEN. A bejelentés napja 1909 február hó 22-ike. Folyékony tüzelőanyaggal táplált láng­zókkal fűtött oly berendezéseknél, pl. bor­szeszvasalóknál, gyorsfőzőknél stb., me­lyeknek egyenletes és erélyes bunsenlán­got kell létesíteniük, kanóc vagy más lágy tömítés közbeiktatásával kívánták a folya­déknak az elgázosítóba való beáramlását lassítani és a szeszgőzöknek a szesztar­tályba való fölemelkedését megakadályozni. Eme kanócoknak azonban, sokféle, hosszabb­rövidebb idő multával föllépő hátrányuk volt, a berendezés működését gyakran igen hátrányosan befolyásolták, miért is azokat teljesen elkerülni kísérelték meg. Eme kísérleteknek azonban néhány be­rendezéstől eltekintve, eddig kielégítő ered­ményük nem volt. Különösen vasalóknál volt rendkívül ne­héz kanócnélküli elgázosítókkal, melyek az eigázosítást egyenletesen végezték, annak meggátlása, hogy ne váltakozzanak kis, gyönge lángok hirtelen kiterjedő, heves Ián-, gokkal, tehát lökés nélkül égő, nagy lán­gok létesítése, mert a vasaló ide-oda moz­gása és a szeisztartályban lévő szesz hul­lámzása a föntebb jelzett tünemények föl­léptét elősegítették. A következőkben ismertetett és a csa­tolt rajz 1. ábráján egy foganatosítási alak­jában metszetben ábrázolt berendezés szá­mos gyakorlati kísérlet szerint oly bunsen­iángzót létesít, mely annak dacára, hogy kanóca nincs, még vasalónál is teljesen egyenletesen, nyugodtan égő, erős és élénk lángot létesít, mit eddig főleg vasalóknál elérni nem sikerült. Az 1. ábrán ez a lángzó, illetve elgázoiSÍtó, vasalónál alkalmazva, hosszmetszetben, a 2. ábrán Hr vasai óból kiszerelve hossz­metszetben, 3. ábrán fölülnézetben és a 4. ábrán az A—B vonal szerint vett ke­resztmetszetben látható. Ez a berendezés abban áll, hogy a szeszt magasabban fekvő tartályból alulról ve­zetjük az elgázosító kamarába, mely össze­sodrott, drótszitaszerű anyaggal, vagy fi­nom fémdrótokkal stb. van kitöltve, hogy így egyrészt a folyadéknyomás a gáznyo­másnál nagyobbá váljék, másrészt pedig a töltelék nagy fölületén a folyadéktömeget számos igen kis részecskére osszuk, tehát gyorsan, de mégis nyugodtan és egyenlete­sen gázosítsuk el. Az elgázosítónál magasabban fekvő tar­tályból a folyadék a tetszőleges alakú (a) táplálócsövön alulról jut a (b) elgázosító kamarába, még pedig a cső, alsó oldalán

Next

/
Oldalképek
Tartalom