46619. lajstromszámú szabadalom • Piano-pedálos cimbalom
dál .nem szükséges) egy-egy különálló (p) | pianópedál van alkalmazva. Ezen pianópe- i dálok -két, célszerűen derékszög alatt össze- ; illesztett, fából vagy más alkalmas anyag- | ból készült lapból állanak és (P, P) pedálra j mozoghatóan vannak ráillesztve akképen, I hogy azok a (P, P) pedál egész hosszában j végigvonuló (j) vájatba (i) puha bőr segélyével (3. ábra) vannak beragasztva úgy, hogy ez a bőr sarnir gyanánt szerepel, mely körül a (p) pedálok mozoghatnak. A (p) pedáloknak az a része, mely a húrokat érinti, (v) nemezzel vagy más efféléivel van bevonva (1. és 3. ábra) oly célból, hogy a pianópedálok játék közben a húrok rez- ! gése folytán ne zörögjenek. A (j) vájat alatt, attól kb. 4—5 mm.nyire, a (P, P) pedál egész hosszában (H) léc van elrendezve, mely a pianópedálok alátámasztására, illetve azok fölemelésére szolgál. Az egész pedálrendszer, úgymint az, eddigi cimbalmoknál, egy kétkarú emeltyű segélyével lábbal működtethető, míg, ha ez utóbbit nem működtetjük, akkor az egész pedál súlyánál fogva a húrokon nyugszik, j Ha már most lábunkkal az (S) lábitóra nyomást gyakorolunk, de nem nyomjuk le teljesen, akkor az (A, B, E) emelőszerkezet (E) rúdja révén a pedálrendszeit fölemeli. Mivel azonblan a (p) pianóplsdálok könnyen mozoghatóan vannak a (P, P) pedálra illesztve és az alattuk elhúzódó (H) emelőléc tőlük bizonyos kis távolságban van elrendezve, ennek folytán a pianópedálok mindaddig nem emeltetnek föl a hurokról, míg a (H) léc azokat el nem éri úgy, hogy tehát a (P, P) főpedál már nem érinti a húrokat, ellenben a (p) pianópedálok még I nyugvó helyzetükben vannak és ja hűro- I kon fölfekszenek (1. és 3. ábra). A pedál [ ezen helyzetében különösen pianókangokat lehet szépen játszani. Ha most teljesen lenyomjuk az (S) lábitót, akkor a (P, P) pe- j dál továbbemelkedik és a (H) léc magával | viszi a (p) pianópedálókat is; a húrok tel- ! jesen szabadon vannak, amikor is fortehangokat kapunk. Az utózörej megszüntetésére a következő berendezés szolgál: Mindegyik (p) pianópedál összeköttetésben van egy fölütőszerkezettel, melynek (III) vékony faléce (q)-nál billenthetően van alátámasztva és végeire rézből vagy .másefféléből való (I) és (II) sodronyok vannak ráerősítve, mely utóbbiak keresztülmennek az (r) tetőn számukra előkészített (n) nyílásokon. Megjegyzendő, hogy az (n) nyílások úgy vannak méretezve, hogy azokban az (I, II) sodronyok csakis f üggélyes irányban mozdulhatnak el. Az (I) és (II) sodronyok a cimbalomtetőn keresztülhatolva, a húrcsoportok második és harmadik húrjai között vezettetnek , ki és pedig akképen, hogy a (II) sodronyok majdnem érintik a (p) pedálokat, az (I) sodronyok pedig mintegy 3—4 mm.-el a húrok fölé emelkednek és kis tömör (g) gumigombban végződnek. Ezen pedálfölütő berendezés nincs egyensúlyozva, hanem a (II) fölütőoldalok nehezebbek úgy, hogy az (I) sodronyok a rajtuk lévő gombokkal állandóan a húrok fölött vannak, tehát azokat nem érintik. Ezen berendezés működési módja már most a következő: Cimbalmozásnál a cimbalomverővel a (g) gombokra ütünk, ami nem jár nehézséggel, ha célszerűen szélesebb verőket használunk. Ha már most a (g) gombot ütés éri, akkor ;a megfelelő (I) sodrony kissé lesülyed és a (q) pont körül forogható (III) léc révén a (II) sodronyt fölfelé nyomja, minek folytán a (II) sodrony a megfelelő pianópedált fölüti. Az ütés pillanatában tehát nem érinti a húrt, ez tehát nincs akadályozva a rezgésben. Mihelyt azonban az ütés után a gombra, illetve az (I) sodronyra gyakorolt nyomás megszűnik, a (II) fölütő oldal túlsúlyánál fogva visszaesik és vele együtt a pedál is lefelé sülyed és visszaesvén a húrra, annak rezgését nyomban megszünteti, miáltal elértük azit, hogy minden utózörej nélkül képesek vagyunk pianóhangokat játszani.
