46613. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet a váltakozó áramú kommutátoros gépek keféinél képződő szikrázás meggátlására

ciálú pontja rövidzárással van egymással összekapcsolva. A 11., 14. és 17. ábrában föltüntetett kapcsolási vázlatok még egyszerűsíthetők, ami megengedhető, mert itt legalább egy kefepár röviden van zárva és így a kommutátor potenciálgörbéjének forgása lehetetlen. Ezért e görbe alaphullámának lefejtett alakja oly sinusgörbe, mely az abcisszatengely hosszában nem mozog és mélynél? ordinatai egyenlő fázissal lüktetnek. A rövidre zárt (Bl) és (B3) munkakefék (18. ábra) ennek folytán az említett görbének állandóan ugyanazon pontjainál maradnak. Ennek következtében ezen gépeknél az a korrekció, mely a kommutáló pólusoknak a kefetengelyhez kepest §°-kal való oldalirányú eltolása által kívántatik meg, csak a kommutáló pólustekercsek gerjesztési görbéjének ordinata-értékeiben nyer kifejezést. Ennek folytán ezen esetekben megengedhető, hogy a gerjesztő tekercseléseket transzformátor közbeigtatása nélkül közvetlenül oly tetszőleges pontokból ágaztassuk el, melyek között e tekercselések táplálására elegendő potenciálkülönbség áll fönn. Ilyen pontok gyanánt mutatkoznak a 18. ábrában föltüntetett vázlatban a (B4) és a (B2) gerjesztő kefék és minthogy a kommutátor potenciálgörbéjének összes ordinatai időbelileg fázisban vannak, a négy (p'l, p''l) és (p'2, p"2) tekercselést egymásután kapcsolhatjuk. Ugyanez áll fön a 19. ábrában föltüntetett háromkefés gép vázlatára nézve is, melynél elágazási pontok gyanánt egyrészt a (Bl) és (B2) kefét rövidre záró vezeték, másrészt pedig a (B3) kefe szerepelhet. Azt a korrekciót, melyet a kommutáló pólusoknak a kefetengelyhez képest -)- S°-kal való oldalirányú eltolása követel meg, elérhetjük a kommutáló pólusokhoz tartozó tekercselések menetszámainak megválasztása által. A 18. ábrában föltüntetett vázlatban ugyanazon póluspár mindkét tagjára ugyanannyi ampere-menetszám jut. Azonban a 19. ábrában föltüntetett vázlatban ezen ampere-menetszámok a (Bl. és (B2) kefeknek a kommutátor potenciálgörbéjéhez képest a szimetrikus állása miatt, az utóbbinak megfelelő értékkel különböznek egymástól. A 18. és 20. ábrában föltüntetett (B2) és (B4) gerjesztő kefék, valamint a 19. és 21. ábrában föltüntetett (B3) kefe a kommutátor-potenciáigörbe csúcspontjainak megfelelő helyzetben vannak. Minthogy pedig ezek a kommutátor-potenciálgörbének amúgy is leglaposabb részeit képezik, némely esetben elállhatunk attól, hogy az említett keféket kommutáló pólusokkal lássuk el. Ha azonban ez mégis kívánatos, akkor az említett póluspároknak tekercseléseit a munkakefékkel szemben álló póluspárok tekercseléseivel a 20. és 21. ábrában föltüntetett vázlat szerint sorba kapcsolhatjuk. Az előbb említett minden póluspár egyegy (p') és (p") pólusának ampere-menetszámai egymással egyenlőek, de sokkal kisebbre veendők a munkakefékkel szemben álló kommutáló pólustekercselések ampéremenet-számainál, mert a munkakefék helyzetei a kommutátor-potenciáigörbe sokkal meredekebb részeinek felelnek meg. Az elméleti eredmények általában megadják, hogy az összes kommutáló pólusok tekercseléseinek ampéremenet-számai oly arányban álljanak egymáshoz, mint azon sinusgörbe ordinatai, mely a kommutátor potenciálgörbéjének alaphullámához képest térbelileg 90°-kal van eltolva, föltéve, hogy az összes kommutáló pólusoknak ugyanakkora a mágneses ellenállása. A 6. és 15. ábrában föltüntetett, elméletileg legegyszerűbb vázlat szerint a kommutáló pólusoknak vasa a segédarmatura vasával egyetemben egy vagy több zárt mágneskört képez. Ha ezen mágneskörökben erőáramlásokat akarunk előidézni, akkor a gerjesztőtekercseket nem szükséges éppen magukra a pólusmagvakra helyezni, hanem lehet azokat a járommal összekötött kommutáló pólusok és a segédarmatura vasa által képezett mágneskör tetszőleges részeire alkalmazni. Ily esetben a gerjesztő tekercseléseket a 22. ábrában föltüntetett módon nem csupán magukra a kommutáló pólusokra, ha-