46602. lajstromszámú szabadalom • Önműködő tűzoltó készülék

— . 2 — zött egy, két vagy több egymással valamely könnyen olvadó fémöntvény segélyével öszszeforrasztott fémdarabból álló szalag tartja össze, ill. gátolja meg a széjjel válásban. A forrasz egy előre meghatározott hőmérséklet elérésekor kiolvad. Bár ezen készülékeknél a szögemeltyűket összetartó szalag a kilépő víz útján kívül van elrendezve, mindamellett a gyakorlatban kitűnt, hogy az emeltyűket oly szorosan kell a szelepre nyomni a szelep tömítően való zárása céljából, hogy főként vízvisszacsapások alkalmával a szelepre irányuló káros lökések az aránylag csekély húzási szilárdságú forraszt megnyújtják és a szelep akkor is kinyílik, amidőn a víz kilépése nem kívánatos. A jelen találmány tárgya, mely az eddig ismert készülékek előnyeit magában egyesíti, a diafragmás készülékek osztályába tartozik és jellemzője az, hogy a szelepet két szögemeltyű tartja fészkére nyomva. A diafragma szoros zárást biztosít úgy, hogy részleges nyitás, illetőleg tömítetlen zárás még rendkívüli körülmények között, pl. vízvisszacsapások esetén sem következhetik be, emellett a szögemeltyűket sem kell oly szorosan a szelepre nyomni úgy, hogy a föllépő vízvisszacsapásoknak a kiolvadó szalagra gyakorolt káros húzóhatásai is elkerültetnek. A csatolt rajzon a találmánybeli önműködő tűzoltókészülék egy példaképem kiviteli alakban van föltüntetve, és pedig az 1. ábrán homloknézetben és részben a 3. ábra I—I vonala szerint vett metszetben, a 2. és 3. ábra oldal-, ill. fölülnézetben, mimellett a támasztókengyel egy része ki van törve. Az (a) csődarab alsó vége csavarmenetes úgy, hogy a vízvezetékbe vagy a kifolyató csap végére csavarolható, fejrészén pedig (b) kibővítéssel bír, amelyet a csavarolás megkönnyítésére (c) hatszögletes toldalékkal látunk el. A (b) fejrészre a (d) karimát csavaroljuk, amely az (e) kengyelt hordja. Az (e) kengyel fölső végén az (f) szabályozócsavart ós a (g) vízporlasztó tárcsát rendezzük el. Ez utóbbi célszerűen több propellerszárnyból áll, amelyeknek hajlott fölületei a vízsugarat hatásosan szétporlasztják. A (d) karima az (a) cső (b) fejrészére való csavarolás alkalmával a (h) diafragmát is rögzíti, amelyet újezüstből vagy más efféle anyagból állítunk elő és melyet központos nyílással látunk el. E nyílás (i) széle az 1. ábrán látható módon tölcséralakban fölfelé van görbítve úgy, hogy az fészket képez a célszerűen harangalakú (k) szelep számára. A (k) szelepet a fészkére való fölfekvési fölületén előnyösen (1) celluloid vagy efféle betéttel látjuk el. A szelep harangalakú alsó része következtében, amely az (i) fészket körülfogja, a fészkéről való oldalirányú eltolódásban meg van gátolva. A szelep fölső része (m) kördudorral bír, amelynek központos vájatában az egyik (o) szögemeltyű (n) támadási pontja van. A másik (q) szögemeltyű (p) támadási pontját az (f) állítócsavar vájattal ellátott alsó végében rendezzük el. Az (f) csavar az (e) kengyel fölső részén az (s) agyba van csavarolva, amely elrendezés által a szögemeltyűnek a szelepre gyakorolt nyomását szabályozhatóvá tesszük. Ha az (f) csavart kellően beállítottuk, a beállított helyzetben egy, a csavar és az (s) agy megfelelő furatán keresztüldugott sasszög segélyével rögzítjük, nehogy az (f) csavart avatatlan kezek elforgassák és il.ykép a szelep hő iránti érzékenységét károsan befolyásolják. Az (o) és (q) emeltyűk, amelyeknek külső végeit ismert módon bevágással látjuk el a kiolvadó (t) szalag fölvételére, (u)-nál támaszkodnak egymásra, mely célból pl. az (o) emeltyűt vájattal, a (q) emeltyűt pedig egy, a vájatba nyúló bütyökkel látjuk el. A (t) szalag két részből áll, amelyek egymással határos fölületeiken bordázottak. A bordák elrendezése olyan, hogy ha a (t) szalag megfeszül, a húzási igénybevétel legnagyobb részét a fém veszi föl és csak igen csekély rész jut a forraszra. A szalag két végén megfelelő nyílásokat alkalmazunk, amelyek a szögemeltyűk végeinek fölvételére szolgálnak. A találmánybeli tűzoltókészüléket bármely helyzetben használhatjuk; ha a rajzolthoz