46566. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szelepes fúvóhangszereken több szelep egyidejű alkalmazásánál föllépő túl magas intonáció megakadályozására
_ 2 — számítására a következők veendők figyelembe. Az egész csőhossznak, hogy tiszta intonálást érjünk el, egyenlőnek kell lennie: ,-dal 15 ~600 a valóságban azonban (mellékszelepek nélkül) kitesz i+V.-P/.+Vi.^-ot. 29 tehát ——-dal rövidebb. 600 A már alkalmazott mellékszelep 23 1Ao+1 /75=gQQ-ot tesz ki. A még alkalmazandó harmadik szelepnek 6 tehát az eredeti főcső g^=1 /10 0 -ával kell egyenlőnek lennie. Az egész és a félhangszeiep kombinációjához nem szükséges hanghelyesbítő mellékszelepet alkalmazni, mivel ez a kombináció az ll /2 hangszelep által egyedül is helyettesíthető. A gyakorlatban a 12-hangú egyenletesen temperált skálának sokkal komplikáltabb, azonban általánosan ismert viszonyait kell tekintetbe venni, míg az itt megadott csőhosszviszonyok a példák egyszerűsítésére a tiszta hangolásra való tekintettel vannak megválasztva. A csatolt rajzon a találmány tárgya vázlatosan van föltüntetve. Az (A, B, C) főszelepeken kívül a cső alkalmas pontjain (I, II, III) hanghelyesbítő mellékszelepek vannak beiktatva, melyek például akként vannak a főszelepek csapóival összekötve, hogy az (I) hanghelyesbítőszelep akkor jön működésbe, ha a (B) és (C) szelepeket együttesen működtetjük, a (II) szelep pedig akkor, ha az (A) és (B) szelepeket működtetjük; valamennyi hanghelyesbítő szelep akkor van beiktatva, amikor mindhárom (A, B, C) szelep egyszerre működtetik. A (B) szelep (egész hang) és az (A) szelep (fél hang) egyidejű használatánál nem szükséges hanghelyesbítőszelepet alkalmazni, minthogy ez a kombináció a (C) szelep (kis terc) által helyettesíthető. Mindegyik hanghelyesbítőszelep egy-egy csődarabot iktat be, melynek hossza akként van megszabva, hogy a több szelep kombinációjánál bekövetkező túlmagas intonálás megjavíttatik. Ha a javítószelep által beiktatandó csőhossz annyira rövid volna, — ami csak rendkívül magas hangú hangszereknél következhetnék be — hogy annak önálló cső gyanánt való beiktatása nem volna lehetséges, akkor ajánlatos az illető hanghelyesbítőszelepet úgy elrendezni, hogy nyugalmi helyzetében a főcső egy részét kiiktassa, ugyanakkor azonban egy másik csődarabot iktasson be, melynek hossza úgy van megszabva, hogy ezen és a kiiktatott csőrész között lévő különiség a hanghelyesbítéshez szükséges csőhossznak feleljen meg. A hanghelyesbítő szelepek alkalmas pontokon vannak beiktatva, a rajzon a szelepeket működtető szerkezet három szelepes hangszernél való alkalmazásában van bemutatva. A hanghelyesbítő (I, II, III) szelepekkel (I', II', III') karok vannak összekötve, melyeknek végein kétkarú (s—z), (u—w) és (x—y) emelők vannak csuklósan megerősítve. A főszelepekkel alkalmas módon (a, b, c) és (c') rudak vannak összekötve, melyek a megfelelő szelep működtetésénél a hanghelyesbítö szelepek egy vagy több emelőjére hatnak. Ha az egyik főszelepet, például a (C) szelepet működtetjük, akkor a vele összekötött (c) és (c') rudak az (x—y), ill. (s—z) emelők egyik karjára hatnak és ezen emelőket (n2), ill. (nl) forgáspontjuk körül elforgatják, anélkül, hogy a (II) és az (I) hanghelyesbítő szelepeket befolyásolnák. Ugyanaz az eset áll be akkor, mikor a többi főszelepek közül az egyiket vagy másikat egymagában működtetjük. Ha azonban két szelepet, például (B) és (C) szelepeket egőidejűleg működtetjük, akkor az (s—z) emelőre a (c') és (b) rudak hatnak úgy, hogy az emelő nem foroghat el (nl) forgáspontja körül, hanem önmagához párhuzamosan eltolódik, miáltal az (F) kar az (I) hanghelyesbítő szelepet a berajzolt nyíl irányában elforgatja. Az (A) és (C) szelepek egyidejű működ-
