46516. lajstromszámú szabadalom • Membrán akusztikai célokra

Megjelent 1909. évi szeptember lió 82-éu. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 46516. szám. lX/h OSZTÁLY. Membrán akusztikai célokra. LUMIERE LOUIS GYÁROS LYONBAN. A bejelentés napja 1908 november hó 4-ike. A találmány akusztikai készülékeknél, különösen fonográfoknál, grammofonoknál, mikrofonoknál, telefonoknál, hangszereknél stb. használható rezgő membránokra vonatkozik. A találmány a következő mégfigyelésen alapszik: Ha rugalmas anyagból való vékony és sík (a) lemezt (1. ábra) veszünk és erre olyan erőt hagyunk hatni, amely arra törekszik, hogy azt torzítva elhúzza, amenynyiben azt pl. két szemben fekvő oldalán ellenkező értelemben csavarja, amint ezt a rajzon pontozott vonalak jelzik, úgy megállapítható, hogy a lemez ezen megváltozott alakjában sokkal intenzivebben rezeg, ami bizonyára ama sajátságos molekuláris feszültségre vezethető vissza, amelyre az ezen eljárás folytán szert tett. Kétségtelenül ugyanezt az eredményt érnök el, ha torzított fölülette 1 biró lemezt kényszerítenénk, hogy sík alakot vagy az eredeti torzfölülettől eltérő torzalakot vegyen föl. A találmány tárgyát tevő membrán: egyetlen ilyen módon kezelt lemezből állhat; előnyösen azonban nagyobb vagy kisebb számú elemből állítjuk azt össze, amelyek mindenkori föladatuknak megfelelően változó alakokban vannak egymással összekötve. Ha pl. olyan membránról van szó, amely fonográfok útján hangok visszaadására vall szánva, úgy annak a 2. ábrán fölülnézetben és a 3. ábrán keresztmetszetben föltüntetett alakot adhatjuk. Ez, az alak ráncoknak köralakban elrendezett sorozatát ábrázolja, amely közepén a (c) fonográfpecket hordja. A szóban forgó ráncsorozatot papiroslegyezőhöz hasonlóan állítjuk elő, amennyiben ugyanis először a téglányalakú (d) papiroslapot (4. ábra) ráncokba rakjuk és azt ezután akképen csavarjuk el, hogy a két legszélsőbb (e, f) és (g, h) ránc egymás mellett fekszik úgy, hogy összeragasztás útján vagy más módon egyesíthetek. A (d) lap kiegyenesített (f, g) hosszának oly kör kerületével kell egyenlőnek lennie, amelynek átmérőjét ugyanezen lap (e, f) magassága adja meg úgy, hogy annak külső széle, ha a 2. ábra szerint van elcsavarva, a kerület irányában feszültségnek van alávetve. A ráncsorozatot képező téglányalakú elemek mindegyike ekkor önmaga körül csavartatik el, úgy, hogy befelé néző rövid oldala az előállított membrán síkjára merőleges, míg kifelé néző