46503. lajstromszámú szabadalom • Forrasztócső
trális csatorna bővülő alakjánál fogva a (15) helyen nagyobb nyomás uralkodik, mint a (16) helyen, a (15) övet betöltő gázkeveréknek bizonyos része a (15, 16) cső útján hátrafelé fog áramolni és a szívótérbe hatolván keveredik a (11) csatorna útján beáramló tiszta acetylénnel. Az ekként keletkező egész keveréket az oxigénsugár a kúpos centrális csatornába hajtja. Normális működéskor a gáznak említett visszaáramlása alkalmával a gázkeverékbe semmiféle idegen elem sem jut, ha azonban a (14) szívótérben elégés következik be, akkor a keletkezett égési termékek a centrális csatornába áramlanak, majd a (15, 16) cső útján részben visszajutnak a szívókamrába, ahol a tiszta acetylént felhígítják és a lángot azonnal eloltják. A (15, 16) csatornát, mely csupán a jobb megérthetőség kedvéért van az ábrában a forrasztócsövön kívül elrendezetten föltüntetve, természetesen a forrasztócső belsejében is lehet bármily megfelelő módon elrendezni. Ily fogangtosítási alak van az alább részletezendő (9, 4) csővel kapcsolatban föl-1 tüntetve, mely a belső centrális csatornát alkotja és a forrasztócső fölmelegedésének meggátlása céljából különálló elszigetelt darabot képez. Ezen (9, 4) centrális cső végei részekkel vagy hasítékokkal birnak, melyek a (9) és (4) végződések folytonosságát megszakítják vagy a föltüntetett egyszerű nyílásokkal vannak ellátva; ezen rések vagy nyílások a (9, 4) csövet körülvevő gyűrűs teret a centrális csatornával közlekedésbe hozzák úgy, hogy a forrasztócsőnek kivezető részében foglalt gázok vagy legalább azoknak egy része a gyűrűs tér útján a (14) szívókamrába visszaáramolhatnak. Az exploziók visszacsapásának megakadályozását a találmány szerint azáltal érjük el, hogy az oxigénnek vagy az égést tápláló hasonló gáznak áramlási útját az injektor előtt, hosszú és szűk csatorna gyanánt képezzük ki. A forrasztócső törzsére a tengelye irányában átfúrt (3, 2) henger (2. ábra) illesztetik föl, mely két csőágat hord. Az egyik a (10) csőág a hengernek a (17) acetylénvezetékeket tartalmazó törzsre való fölerősítésére szolgál, melyből az acetylén a (11) csotorna útján áramlik a lángzó törzsébe. A másik a (12) csőág az oxigénnek bebocsátására szolgál. Az (5) injektor a nyomás alatt álló oxigént a bűvölő kúpos alakkal biró (13) centrális csatornába vezeti. Az (5) injektor szájánál szívó hatás lép. föl; az (5) injektor körül beáramló acetylént az oxigén magával ragadja a (13) centrális csatornába, ahonnan a két gáz keveréke a forrasztócső (1) fejének száján kiáramlik és szúró lángot létesít. A forrasztócsőre illesztett henger -hátsó, azaz az oxigént bevezető (12) csőágat fölvevő (3) része a (6) nyílt, űrös hengerből áll. Ezen hengert a (8) helyen a (7) fémdugó zárja el, mely súrlódással illeszkedik a henger belsejébe. A dugó belső részének fölülete a (18) laposmenetű csavarmenetekkel van ellátva, melyeknek kiálló fölületei pontosan odaszorulnak a (3, 2) henger belső hengeres falára. A (12) csőágból az (5) injek torba jútó oxigén tehát a (18) csavarmenetek által alkotott spirális csatornában kénytelen átáramlani, miáltal az említett biztonság eléretik. A leírt szerkezeti elrendezés előnye sűrített acetylén alkalmazása esetén is fennforog, mert ebben az esetben előfordulhat az, hogy az acetylén az oxigénnál nagyobb hatással bír, amikor is az acetylén helytelen kezelés folytán az oxigéncsatornába tódul. A acetylénre és az oxigénre vonatkozó két leírt biztonsági szerkezet egymástól teljesen el van különítve, ami azért fontos, mert ha azok mindketten a forrasztócső törzsében volnának elrendezve, akkor gázömlés esetén robbanékony keverék keletkeznék, mely robbanásával szétroncsolná a forrasztócsövet és megsértené a munkás kezét. Minthogy a forrasztócsőnek használat közben történő fölmelegedése rossz működést von maga után, lehetőleg gondoskodnunk kell a készülék hűtéséről is.
