46472. lajstromszámú szabadalom • Berendezés homokkal való tűzoltásra

lemezek elfödik (1. és 2. ábra), míg a tolóka nyitott helyzetében ezen hézagok szabaddá válnak, mivel ekkor az (5) lemezek egy-egy (7) tuskó alatt foglalnak helyet (5. ábra). Az (5) tolólemezek és a (7) haránt tuskók vasbádogból készíthetők, mely esetben a tuskók üregesek, vagy pedig ezen részek fából is készülhetnek, mely esetben a fa előzetes kezeléssel tűzállóvá teendő és tűzálló bevonattal látandó el. Természetes azonban. hogy az említett részek előállítására bármely más tűzálló anyag is alkalmazható. A (7) haránttuskók egy-egy erős papírlappal vannak egyenként lefödve, hogy a föléjük öntendő homok a tuskók és tolólemezek közötti résekbe ne nyomulhasson. A tuskokon egy (10) rács, rosta vagy efféle nyugszik, mely fölféle irányuló (11) fogantyúkkal van ellátva, míg ez utóbbiakra egy második (12) rács van fektetve. Ezen rácsok, melyek tetszőleges számban rendezhetők el •egymás fölött, arra szolgálnak, hogy a tolókát a fölötte lévő homoktömeg súlyának egy részéről tehermentesítsék. A tolóka összes (6) futósínjeit egy (8) harántrúd köti egymással össze. Ezen rúd mindkét vége, miut a 2. ábra mutatja, egyegy (12) dugattyúrúddal áll kapcsolatban, melynek (14) dugattyúja a (15) hengerben mozog és egy (16) nyomórúgó befolyása alatt áll, melynek egyik vége a henger véglapjához, másik vége pedig a dugattyúhoz támaszkodik. A (16) rúgó a tolókát nyitott helyzetbe törekszik hozni, azonban a kétkarú (17) emelő fogalakú vége, mely a (13) dugattyúrúdnak egy bevágásába kapaszkodik, a tolók elmozdulását megakadályozza. A (17) emelő másik vége a (19) vonóközeggel, pl. kötéllel van összekötve, mely egy csőben a biztosító szerkezet (10) tokjához van vezetve. A tokba kétfelől belépő vonóközegek végei a tok középtengelye körül elforgatható (21) kétkarú emelőhöz vannak erősítve, mely a tok külső oldalán mozgékonyan elrendezett (2<J) pofával áll összeköttetésben. A (21) emelőt kezdetben úgy állítjuk be, hogy a (19) vonóközegek megfeszüljenek és ennek folytán a (17) emelők végei a (13) dugattyúrudakba kapaszkodjanak, mire a (22) pofa és a (20) tok furatán egy (23) rögzítő szöget tolunk át. A (22) pofa oly fémötvözetből áll, mely pl. 80° C. hőfoknál megolvad. Ha tehát a hőmérsék a tető alatt kiütött tűz következtében ezen magasság felé emelkedik, akkor a (22) pofa leolvad és a (21) emelő fölszabadul, a (19) kötelek pedig meglazulnak, minek következtében a (17) emelőkre ható (18) rugók ezen emelőket elforgatják és a (13) dugattyúrudakat kioldják. Most már a (16) nyomórugók is működésbe jönnek és a (8) harántrúd segélyével a tolókát úgy mozdítják el, hogy a tolóka nyitott helyzetbe jön. A tolóka fölött fölhalmozott homok ekkor finom eső alakjában a padozatra hull ós a tüzet a lángok elfojtása által eloltja. Hogy a tolóka megnyitása ne hirtelen, hanem fokozatosan menjen végbe, a (15) henger olajjal vagy effélével van megtöltve és a (14) dugattyú finom furatokkal van ellátva úgy, hogy ezen dugattyú olajfék gyanánt működik. Ennélfogva a helyiségben esetleg jelen lévő embereket a lassan lehulló homok nem veszélyezteti. Hogy a berendezés kézzel is működésbe hozható legyen, mielőtt a hőmérsék a (22) pofa olvadási pontjáig emelkedett volna, a (23) szög valamely vonóközeg útján egy (24) fogantyúvalyan összekötve (5. ábra), mely a célnak megfelelő helyen fekszik és (25) üvegtáblával van lefödve, A fogantyú meghúzásakor a (23) szög úgy mozdul el, hogy a (16) nyomórugók működésbe jönnek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés homokkal való tűzoltásra, jellemezve a mennyezeten elmozdítható, homokréteget tartó, rostélyszerű (5) tolóka által, mely (16) rugók, súlyok vagy effélék befolyása alatt áll, míg ez utóbbiakat egy kiolvadó (22) biztosíték a tolóka záróhelyzetének megfelelő helyzetben tartja, oly célból, hogy a biztosíték kiolvadása után a tolóka önműködően megnyíljék ós a lehulló homok a tüzet elfojtsa. 2. Az 1. igénypontban védett berendezés-