46430. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés oxygénban gazdag gázkeverékeknek levegőből való előállítására

— 2 — cső alsó vége szintén mélyebben fekszik a (b) cső alsó végénél. Az (f) cső egy vákuumszivattyú szívócsövét alkotja. Könnyen belátható, hogy itt egy szívócsőrendszerről van szó. Ha a légszivattyú a (c) tartányban légritkítást idéz elő, akkor a víz az (a) tartányból a (v) csövön keresztül a (c) tartányba emelkedik és gáztartalmát kibocsátja, mire a levegőtől megszabadult víz a szívóhatás folytán a (d) csövön keresztül J az (e) csatornába folyik. Mivel a folyók és tavak vize mindig telítve van levegővel és sok kút vvize is nagy mennyiségű levegőt tartalmaz, a fönti egyszerű módon oly légkeveréket kapunk, mely 35°/o oxygént tartalmaz. Az ilyen légkeveréknek számos ipari célra máris nagy értéke van. A 2. ábra szerinti kivitel lényegileg nem egyéb, mint az 1. ábrán látható berendezés megkettőzése. Azonban emellett a (c) tartányra még egy külön (o) kamra is van helyezve, melyet az (f) cső ugyancsak a vákuumszivattyúval köt össze, Továbbá az (o) kamra fenekén alul és fölül nyitott, szűk (h) csövek vannak átvezetve, és pedig oly módon, hogy ezen szűk csövek fölső nyílásai az (o) kamrába torkolnak, alsó nyílásai pedig mélyen a (d) cső Vizébe merülnek. A munkamód ez esetben a következő: A vákuumszivattyú a (g) csövön keresztül a (c) tartányból kiszívott légkeveréket az (f) csövön keresztül az (o) kamrába nyomja, honnan ezen légkeverék a (h) csőrendszeren a (d) cső vizébe fog jutni. Ismeretes, hogy a lesülyedő víz, pl. itt a (d) csőben lefelé áramló víz az (o) kamrában légritkítást idéz elő, vagyis a (d) csőben lesülyedő víz a (h) csőrendszeren keresztül szívóhatást fejt ki, minek következtében a légkeveréket a víz ismét elnyeli. Mivel pedig, mint már említve volt, az oxygénben gazdagabb légkeverék esetében a víz az oxygénnek még inkább előnyt ad, ennélfogva az (e) tartányban olyan víz fog összegyűlni, melynek elnyelt levegője több mint 35% oxygént tartalmaz. A nitrogén egy része, (mely nem nyeletett el), az (e) tartányból a, víz föiszinén keresztül távozik. Egy második vákuumszivattyú a (k) tartányban idéz elő ritkítást az (n) csövön keresztül, minek következtében az (i, k, 1) szívócső működésbe lép és a gáztalanított víz az (e) tartánynál mélyebben fekvő (m) elvezető csatornába folyik. A 3. ábrán látható berendezés a 2. ábra szerinti berendezéssel teljesen megegyezik, J azzal a különbséggel, hogy a (c) tartányból még egy (i) cső is vezet a (k) tartányba úgy, hogy a (c) tartányból lesülyedő víz most két (e) és (i) csőben oszlik szét. Az (i) csőbe azonban nem vezettetik levegő, hanem csupán az (e) csőbe. Ezen berendezés célja a következő: Ha a (b) csőben fölszálló víz levegővel van telítve, akkor az a víz már nem nyelhet el több levegőt, minek következtében az (e) csőben lesülyedő víz, mivel mennyisége annyival lett kevesebb, amennyi az (i) csövön lefolyik, szintén nem képes az összes levegőt, melyet eredetileg tartalmazott, ismét elnyelni. Ennek folytán a víz kevesebb levegőt vesz föl és a fölösleget csak mechanikailag viszi magával, úgy, hogy a fölös levegő a (k) tartányból a víz fölszinén keresztül egyszerűen elszáll. Mivel azonban a víz az oxygént elnyelés alkalmával előnyben részesíti, első sorban az oxygén fog ismét elnyeletni, míg a nitrogén egy része eltávozik. Hogy a nitrogénből mennyit bocsátunk szabadon, az attól függ, hogy milyen viszonyban állnak egymáshoz az (e) és (i) csövek keresztmetszetei. Ily módon elérhetjük, hogy a (k) tartányban összegyűlő víz levegője 65—75 % oxygént tartalmaz. Ezt a légkeveréket a vákuumszivattyú az (m) tartányból kiszívja. Az ilyen légkeverék a legtöbb ipari célra elég gazdag oxygénben. Ha azonban még tisztább, sőt egész tiszta oxygént akarunk kapni, akkor ezt minden nehézség nélkül elérhetjük, ha a leírt eljárást tetszőlegesen kiterjesztjük, vagyis a kapott terméket a leírt módon többször elnyeletjük a vízzel.