46417. lajstromszámú szabadalom • Hajtókészülék vízijárművekhez

rincet rácsszerkezetként is ki lehet venni. Oly esetekben, midőn a gerincet bármely okból nem készíthetjük ily kivágásokkal, célszerű azt üregesen szekrényalakúra ki­képezni, mikor is az így nyert teret ballast fölvételére vagy szén raktározására hasz­náljuk föl. A (2) áttöréseket eltolható oldalakkal le­födhetjük, hogy a hajónak bedokkolását oly esetekben, midőn a lapátok javítása válik szükségessé, elkerülhessük. A (2) nyílások lezárása után, minekutána a lapátokat is a hajó hosszirányába fordí­tottuk, ezen térből a vizet kiszivattyúzzuk, mikor is az üreges (3) tengelyen vagy meg­felelő búvónyílásokon keresztül a lapátok­hoz hozzájuthatunk és a szükséges javítási munkákat elvégezhetjük. Különösen fontos előnye ezen hajtószer­kezetnek, hogy minden oly esetben, midőn a hajót hirtelen meg kell állítani, vagy visszafelé hajtani, nem szükséges a gépet mint az az eddigi rendszereknél szükséges séges volt, megállítani és gyorsan átkor­mányozni, amennyiben a (10) kormányzó­hengereknek 180°-kal való elfordításával elérhetjük, hogy a gépek megállítása nél­kül a hajtóerő a hajóra ellenkező értelem­ben működik. Hogy a hajó indulása előtt a gépet kipróbálhassuk, anélkül, hogy az előbbi helyét változtatná, a (10) kormányzó­hengerek a következő szerkezettel vannak ellátva. A (10) henger elforgatására szolgáló (25) tengelyre, mely utóbbin (18) csukló körül forgathatóan a (19) állító emeltyű van ágyazva, egy (26) travers van erősítve, mely utóbbiból (27) karok nyúlnak lefelé, melyek a (10) henger tetején alkalmazott (28) keretben vannak vezetve. Ha a (25) tengelyt lefelé nyomjuk, ami a föltüntetett kiviteli alaknál csak úgy lehetséges, hogy a (19) emeltyűt függélyes helyzetbe hoz­zuk, a (27) karok alsó végei a (11) horony fölső részében levő forgattyú útjába es­nek, minek következtében a (3) tengely a <10) hengerrel közvetlenül össze van kap­csolva és az előbbinek elforgatása a lapá­tokat többé már nem befolyásolja. A lapá­tok ekkor a (3) ábrán föltüntetett helyzetet foglalják el, mikor is a hajó továbbítására hatástalanok. Oly tengeralatti hajóknál, melyeknél a lesülyedés és a fölszállás nem kizárólago­san ballast bebocsátásával vagy kiszívaty­tyúzásával, hanem mechanikai segédeszkö­zök igénybevételével is történik, a hajó mindkét oldalán még két vagy több ugyan­oly lapátszerkezetet is használunk, mint amely a vízszintes továbbításra szolgál (5. ábra), melyeket célszerűen az (5) kúpkerék segítségével hozunk működésbe, mely útób­biba a hajó oldalfalán áthatoló (30) tenge­lyen ülő (29) fogaskerekek szolgálnak, me­lyeket az előbbiekkel tetszőleges tengely­kapcsolás segítségével kötünk össze. A (30) tengelynek a falon kívül levő részén a (7a) lapátok vannak alkalmazva, melyeket a (10a) kormányzóhenger segítségével a hajtó­lapátokkal azonos módon vezérelhetünk. Celszerű az összes, a hajó oldalán fekvő hajtóműveknek vagy legalább is egyik ol­dalnak vezérlő vagy kormányzó hengereit egymással kényszermozgásúan összekötni, hogy azokat egy központból könnyen ke­zelhessük. Tisztán függélyes irányú lemerülésnél vagy fölszállásnál a hajtókészülékek nyu­galomban vannak és csak ezen oldalevezők működnek, míg ha a hajtógépek is működ­nek, a föl- vagy leszállás ferde irányban fog történni. Bizonyos esetekben, midőn a rendesnél nagyobb sebesség kifejtése válik szüksé­gessé, az oldalevezők megfelelő beállításá­val a hajtógépek működését támogathatjuk. Ezenkívül jól fölhasználhatók ezen oldal­lapátok a hajó kormányzására, amennyiben azokat az egyik oldalon előre, a másik ol­dalon pedig hátrafelé működtetve oly erő­párt nyerünk, mely a hajót gyorsan a kí­vánt irányba fordítja és amely a hajó­nak állóhelyben való megfordítására is alkalmas. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Hajtókészülék vizi járóművekhez körben forgó és hossztengelyük körül elfor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom