46406. lajstromszámú szabadalom • Átlátszó üvegből előállított üvegburkolatok és egyéb üvegtárgyak
2 — a fölületen párhuzamos mintákkal látjuk el. A hatás az előbb említetthez teljesen hasonló. E mellett a mintáknak a szemlélőtől többó-kevésbbé elfordított fölületén lévő szögeit előnyösen akként választjuk meg, hogy a szemlélőre lehetőleg sok fény vettessék vissza. Hogy a fönt vázolt hatásokat még jobban fokozzuk, a mintákban lévő fölületeknek szögeit vagy a hasábfölületek szögeit akként választjuk, hogy a reflektált vagy áthatoló fény színképelemző színeire bontassák. Tudvalévő, hogy minden fény, mely olyan üveghasábra esik, melynek két oldala egymást 55—75°-ú szög alatt metszi, egyes színekre bomlik szét. Minden üvegnem számára külön kell fölkeresnünk a leghelyesebb szöget, mely, mint említettük, 55—75° közé esik. Az egymással szemben fekvő hasábok vagy minták fölületeinek hajlását az üveg mindkét oldalán akként választjuk, hogy ha két ilyen egymással szemben fekvő hasábnak vagy mintának megfelelő oldalait annyira meghosszabbítjuk, míg egymást metszik, ezek 55—75°-ú szög alatt metszenék egymást. Emellett az egyik fölületen levő hasáb-, illetve mintafölületek hajlásait tetszőlegesen választhatjuk, a külső oldalon mintegy 90°-ú hasábokra és a belső oldalon 140°-ú hasábokra és megfordítva, vagy mindkét oldalon 120°-ú hasábokra s. i. t., hacsak annak a föltételnek teszünk eleget, hogy a megfelelő oldalak meghoszszabbításai 55—75°-ú szög alatt metszik egymást. Magától értetődik, hogy sokszögű keresztmetszetű hasábokat is használhatunk. Hogy tehát fénylő képet kapjunk, az üvegárúk mindkét oldalát oly mintákkal, illetve hasábokkal látjuk el, melyeknek a tárgy fölületén haladó főtengelyei, illetve határvonalai egymással párhuzamosak vagy közel párhuzamosak, hogy a képet élénkké tegyük, a mintákat vagy hasábokat egymáshoz képest kissé eltoljuk vagy azokat kissé különbözőknek készítjük vagy irányvonalaikat nem pontosan párhuzamosaknak választjuk; hogy az egész képet még in-1 kább tökéletesbítsük, a minta- vagy hasábfölületek hajlásait akként választjuk, hogy a reflektált vagy átmenő fény színképelemző színeire bontassék. Mindezek együttvéve a maga nemében tökéletes hatást létesítenek. Alábbiakban egy példa nyomán fogjuk leírni az ily üvegtárgyak előállítására szolgájó eljárást. Válasszunk pl. egy lámpaburát, illetve ernyőt vagy reflektort, mely üvegtárgyaknál a jelen találmány első sorban jöhet figyelembe. Aszerint, amint reflektor vagy fényátbocsátó ernyő előállításáról van szó, a harang fölületét teljesen reflektáló vagy fény: átbocsátó hasábokkal vagy hullámokkal látjuk el. Hogy ezen harangok fényét növeljük, a belső fölületet a külső hasábokkal párhuzamosan haladó hasonló hasábokkal vagy hullámokkal látjuk el. Tekintettel arra, hogy a szemlélő szeme közel vízszintes síkban mozog, a harangokat sugárirányú, tehát megközelítőleg függélyes hasábokkal vagy hullámokkal látjuk el. Hogy a szemlélő szemébe helyzetének változtatása esetén változó kép jusson, a harangok külse-i jét nem ugyanannyi hasábbal, illetve hul| Iámmal látjuk el, mint belsejét. Azáltal, hogy a hasábok, illetve hullámok számát két oldalt különbözőknek választjuk, elérjük, hogy az üveg vastagsága és a fölületeknek egymáshoz való hajlása bizonyos határokon belül állandóan változik. Emellett legcélszerűbben páratlan számarányt vagyis oly arányt választunk, melynek nevezője a számlálónak nem egész számú többszöröse vagy megfordítva, pl. 2:3, 4 :5, 6: 7 s. i. t. Ha azonban valamely szám egy másiknak egész számú többszöröse, akkor a kép rövid közökben ismétlődik, minek folytán az inkább egyhangú lesz, mintha páratlan, tört arányszámot választanánk. Ha pl. az arány 1:2, akkor 1, illetve 2 hasáb után mindig ugyanaz a kép fog megismétlődni. Ilyen esetben természetesen csak szűk határok között maradhatunk, minthogy különben a hasábok az egyik oldalon túlságos nagyok, a másikon ! túlságosan kicsinyek lesznek.