46395. lajstromszámú szabadalom • Horgonyzás nélkül magas nyomású turbinavezetékcső
Megjelent 1909. évi szeptember ho 10-én. MAGY. SZABADALiMI K1R. HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 46395. szám. V/d/3. OSZTÁLYHorgonyzás nélküli magasnyomású turbinavezetékcső. HELLER OTTÓ KERESKEDŐ BEUTHENBEN. A bejelentés napja 1908 december hó 10-ike. A használatos magasnyomású turbinavezet ékcsövek rendszerint kovácsolt vasból hegesztés útján állíttatnak elő. Magasnyomásoknál és egyidejűleg nagy vízmennyiségnél nehézségeket okoz a nyugvó víznyomás okozta sztatikai igénybevételeknek a csőfalvastagságra való tekintettel eleget tenni és emellett a csövek ágyazását kifogástalan módon eszközölni, minthogy tudvalevőleg ezen csövek a csőkeresztmetszettel arányosan növekvő intenzitású vízütésekkel, továbbá időjárásbeli változásokkal stb. szemben rendkívül érzékenyek. Ez okból mindeddig ¡a vezetékeket elosztva és' rendkívül költséges módon, körülményes alapozással és horgonyzással kellett a talajba fektetni, miután nagy eséseknél a terep is meredek, ami a fektetést megnehezíti és megdrágítja, A jelen találmány az említett hátrányoknak megszüntetését célozza és lehetővé teszi, hogy eséseknél nagy vízmennyiségek egyetlenegy csőben vezettessenek és mégis ezen nagy és érzékeny cső olcsóbban és biztosabban ágyaztassék, mint ahogy az az eddig ismert ilynemű elrendezéseknél történt. Ezt a találmány szerint külső merevítőgyűrűknek a csövön való elrendezése által érjük el, amelyet már most a legmeredekebb helyeken épp úgy, mint sík terepen egyszerűen a földbe ágyazhatunk. A sok gyűrű, amely a talajba mélyen bevésődik, a csövet hosszirányában elmozdíthatlanul tartja meg úgy, hogy minden további alapozás fölöslegessé válik. Lágy talajban a csövet hordalékból vagy efféléből álló külön ágyazásra fektetjük, amely egyúttal a csőágy víztelenítésére is szolgál. Természetes, hogy a szükséges helyeken, pl. expanziós karmantyúknál, a csövet mindenkor alapozásra is fektethetjük, mimellett ez esetben is előnyösek a gyűrűk, amennyiben a fölfekvési nyomást igen egyenletesen viszik át a csőre és különösen a csöveknek mindennemű kopását és berozsdásodását gátolják meg, ami a közvetlenül fölfekvő csöveknél a cső hosszirányú elmozdulása és a fölfekvési helyen elkerülhetetlen nedvesség következtében mindig bekövetkezik. Ha a gyűrűket melegen húzzuk föl a csövekre, úgy eltekintve azon súly- és anyagmegtakarítástól, amelyet egyetlenegy cső alkalmazása eredményez, még további súlycsökkenést is elérhetünk annak következtében, hogy a csőfalra melegen fölhúzott gyűrű összehúzódása folytán az üzemben
