46362. lajstromszámú szabadalom • Oltóberendezés
— 2 — 1. ábráján oldal, 2. ábráján hátulnézetben, 3. ábráján a 2. ábra III—III vonala szerint vett metszetben és 4. ábráján fölülnézetben. Az 5. ábra természetes nagyságban ábrázolt metszet az 1. ábra V—V vonala szerint, a 6. ábra a metszett vesszők (alany és oltóvespző) nézete az oltás előtt és után, a 7. ábra a hosszú késpenge oldal- és előlnézete, a 8. ábra a rövid késpenge két oldalnézete, előlnézete és keresztmetszete, a 9. ábra pedig az ágyazóbak előlnézete természetes nagyságban. Mint az a rajzokból kitűnik, a találmány tárgyát képező oltóberendezés az (1) alaplemez segélyével a (2) munkaasztalra csavart és a munkaasztalon függélyes irányban áthatoló, oszlopszerű, lapos, kétrészű (3) tokból áll, melynek két oldalrészét hátrafelé és fölül a (4) csavarok kötik egymással mereven össze és mely elől és hátul teljesen nyitva van. Ebben a (3) tokban az (5) késszán (3. és 5. ábra) van oldalsó (6) bordáival függélyes irányban vezetve. Az (5) késszán hátsó éle fogasrúd gyanánt van kiképezve, melybe a (3) tok hátsó nyílásán egy (9) fogaskerék fogódzik be. Eme fogaskerék (10) tengelye a (3) tokon és (1) alaplemezen oldalt kiképezett (11) csapágyakba van ágyazva, a (12) forgattyú segélyével forgatható és forgásánál a fogaskerék közvetítésével az (5) késszánt a vezetékében föl- és le mozgatja. A (10) tengely (13) pecke a tengely mindkét forgásirányánál az egyik (11) csapágyon kiképezett (14) ütközőbe ütközik és így a (9) fogaskerék és evvel az (5) késszán elmozdulását határolja. A késszán mellső oldalán egész hosszán föl van hasítva, ebbe a (15) hasítékba pedig a két (16 és 17) kés van a (18) haránthasítékaikon átmenő (19) csavarok segélyével beállíthatóan és kiválthatóan rögzítve. A hosszú (16) alsó kés egészen lapos és előre fordult, fölfelé kiugró, ferde metszőéle van, a fölső kés keresztmetszete ellenben szigonyalakú és akként van méretezve, hogy éle néhány milliméterrel beljebb essék, mint az alsó kés legszélső pontja. A (17) kés tulajdonképeni éle azonban itt a (17) késhez, illetve az evvel ugyanabban a síkban fekvő (16) késhez viszonyítva szigonyszerűen körülbelül 20° alatt visszahajlított (20) részen van kiképezve úgy, hogy az hátrafelé ugrik vissza. A két él lejtős helyzete arra szolgál, hogy a kéz által végzett húzómetszést utánozza. Az (1) alaplemezen a (3) tok előtt a (29) csavarok segélyével a lefelé megszúkülő, ékalakú (22) ágyazóhoronnyal ellátott (21) ágyazóbak van vízszintes helyzetben akként fölerősítve, hogy a (22) ágyazócsatorna a késpályát 45° alatt keresztezze. Ez a (21) bak a kés átmeneteiét lehetővé tevő függélyes (23) áttöréssel van ellátva, (4. ábra) egyik homlokföliiletén pedig (1. a 9. ábrán a 4. ábrán látható nyíl irányában nézve) szánokkal jelölt vízszintes beosztásvonalak vannak kiképezve, melyek segélyével a (22) ékhoronyba behelyezett (24) vesszők átmérőjét milliméterekben (az adott példán 2 — 16 mm. között) elég pontosan le lehet olvasni úgy, hogy a (21) ágyazóbak segélyével a vesszőket osztályozhatjuk. A (21) ágyazóbak (22) ágyazóhornj^a oldalfalainak lejtőssége különböző, nevezetesen a hosszú (16) késtől elfordult fal kevésbbé lejtős, mint a szemben fekvő fal, melynek lejtőssége a hosszú kés metszőélének lejtősségével közel egyenlő úgy, hogy a metszőkés nyomását a metszendő vessző közvetítésével közel merőleges irányban fogja föl, tehát meggátolja, hogy a vessző metszés közben az ékalakú horonyban megszoruljon. Hogy a vesszőt a lejtős fal a kés nyomása következtében össze ne zúzza, ez a fal még (25) gumiréteggel is be van vonva. A leírt óltóberendezés működési módja a mondottakból világos, Az oltandó alanyokat és oltóvesszőket először is a leírt berendezés segélyével osztályozzuk, azután a metszendő alanyt vagy oltóvesszőt a késszán fölemelt állapotánál a (21) ágyazóbak (22) hornyába helyezzük és a (12) forgatytyút a nyíl irányában (2. ábra) forgatjuk, minek következtében a késszán a (16 és 17) késekkel együtt befelé mozog. Ekkor »•" ' m _ nyomd,
