46330. lajstromszámú szabadalom • Elektromosan hajtott kocsisor

fordulatszámaiban, különösen a pálya görbületeinél beálló nagy különbségeket ismert módon szerkesztett, közbeiktatott kiegyen- ; lítő mű segélyével kiegyenlítjük. Ily foganatosítási alakot láttat az 5. ábra, ahol is az (e) elektromotor kúpkerekek segélyével a (q) differenciális közlőművet, ez pedig a (k) lánckerekeket ismert módon akként hajtja, hogy az utóbbiak fordulatszámuktól függetlenül állandóan ugyanakkora vonóerőt fejtenek ki. Ezen foganatosítási alaknak alkalmazása mellett közönséges elektromotorokat használhatunk, mivel minden egyes tengely kerekeinek átlagos fordulatszámai az alább részletezendő módon egymással majdnem egyenlőek.

Az említett szerkezetnek egy harmadik í foganatosítási alakja abban áll, hogy minden j hajtótengely számára két elektromotor van | elrendezve, melyek egy-egy kereket külön- | külön hajtanak, ahol is ezen két motornak armaturatekercselései és mágnestekercsei állandóan sorba vannak kapcsolva. Hogy az armatulatekercselések sora és a mágnestekercsek sora egymáshoz képest párhuzamosan vagy sorba vannak-e kapcsolva, egészen mellékes. Az ekként alkotott mótorcsoportokat a vonatban párhuzamosan vagy mind sorba kapcsolhatjuk, mely utóbbi esetben, minthogy valamennyi elektromotorban ugyanakkora az áramerősség, minden hajtókeréken ugyanakkora vonóerő lép föl. Ha az elektromotorok a hajtóművekkel egyetemben az egész vonaton végig egyformák, akkor a mótorcsoportoknak párhuzamos kapcsolása esetén is, minden keréken ugyanakkora vonóerő lép föl. még pedig a következő okokból.

Miután minden hajtótengelyen a két motor sorba van kapcsolva, azok mágneses tereinek intenzitásai egymással egyenlőek. Tehát egy armaturacsoport elektromotoros ellenállása a két armatúra fordulatszámainak összegével mindenkor egyenesen arányos. Minthogy azonban a vonatnak irányító szerkezete akként hat. hogy az összes kocsik állandóan a lehető legnagyobb megközelítéssel követik a mellső kocsinak nyomait, az összes kocsiknak haladási sebessége azaz az egy tengelyhez tartozó, két keréknek átlagos fordulatszáma egyenlő. Ha már most az átlagos fordulatszám mindenütt egyenlő, akkor minden egyes tengelyhez | tartozó két-két kerék egyes (nem átlagos) ! fordulatszámainak összege is egyenlő. Ebből j következik, hogy miután a motorok egy- i formasága folytán valamennyi mágneses tér erőssége egyenlő, valamennyi armatura| csoport elektromotoros ellenállása ugyan| akkora. Minthogy végül párhuzamos kapcsolás esetén minden armaturcsoportnak üzemfeszültsége ugyanakkora, az egyenlő elektromotoros ellenállás folytán minden armatúrában egyenlő áramerősség lép föl, minek következtében valamennyi hajtókeréken ugyanakkora vonóerő fejtetik ki.

A 3. ábrán föltüntetett kapcsolásnál a haladási irány megfordítása és a fékkapcsolás előállítása céljából minden elektromotornak kapcsolásában bizonyos változtatásokat kell végeznünk. Ezen célból a vonatnak egyes kocsijait egy-egy, a vonatvezető álláshelyéről elektromágneses úton működtetett távkapcsolóval látjuk el.

Az ellenkező irányú járást már most egyszerűen azáltal idézzük elő, hogy az armatúra- vagy a mágnestekercsekben az áramirányát megfordítjuk. Ily módon azonban fékező kapcsolást el nem érhetünk, mert akkor az elektromotorok oly főáram körű dinamó módjára működnének, melyek az (1, 2) fővezetékek útján valamennyien párhuzamosan vannak kapcsolva, ahol is minden egyes dinamót egy másik dinamó akként zár rövidre, hogy csakis erős lökéssel járó fékezés állhatna elő. Hogy azonban a hajtó elektromotorokkal mindamellett lökésektől mentes, szabályozható fékezést idézhessünk elő, a jelen találmány szerint a 7. ábrában föltüntetett kapcsolást alkalmazzuk, mely akként hat, hogjr a távkap- I csoló segélyével első sorban is beszüntettetek az elektromotoroknak üzemi kapcsolása, majd az összes elektromotorok egyenként a fékezési kapcsolásba hozatnak Ezen fékezési kapcsolás abban áll, hogy valamennyi elektromotornak mágnestekercsei az egész vonat mentén végigvezetett (1, 2) fővezetékek út-