46312. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a nitrogénnek húgyban vagy trágyalében lehetőleg teljesen való megtartására

— 3 -lyok, mint csatornák számára olcsóbban pótolható tömör födőlapokkal, melyek a trágyalé tükrén úsznak vagy bármily módon rajta megtarthatók és melyeknek közei egymás között és a falakkal szemben olajjal vagy hasonlóan ható anyagokkal zárhatók el. Födölapokon kívül végigmenő olajréteget is alkalmazhatunk, mely természetesen vékonyabb lehet.

Hogy a csatornákat könnyen tisztíthassuk, a duzzasztó berendezések levezetbetően vannak berendezve. A trágyalének zárt csövekben való levezetésénél a légelzárást azáltal idézhetjük elő, hogy a kiörnlési nyílást magas helyen elrendezve a csövet egészen megtöltve tartjuk. A cső beömlési nyílásait olaj vagy hasonló anyag rétegével zárjuk el. A csővezeték eldugulását egy ebben elhelyezett láncnak ideoda húzása által akadályozhatjuk meg.

Duzzadásnál a csővezetékek nagyobb esést nem igényelnek, ajánlatos azonban, hogy a csatornákban oly nagy esést alkalmazzunk, melynél a fenéken szabálytalanul lerakódott szilárd és folyékony konzerváló szerek számára készített duzzasztó gátak vagy egyéb akadályok dacára a lefolyás túlságosan befolyásoltatik.

így pl. őrölt gipsz alkalmazása által kitűnő konzerválás éretik el, mely a csatornáknak mindenesetre gyakori tisztítását igényli és így némi nehézséggel van egybekötve, mely duzzasztott levezető csatornáknál elmarad. Ezért célszerű, hogy az összes csővezetékek a trágyalé duzzasztására és konzerváló anyagok helyi összegyűjtésére való berendezésekkel köttessenek össze, oly célból, hogy az évszak és személyzetnek megfelelően az egyik vagy másik konzerváló berendezést akár teljesen, akár részben, alkalmazásra nézve különösen lehessen tekintetbe venni.

Ha a húgy a kiürülés alkalmával ganéjjal vagy alommal jön össze, akkor a konzerválás érdekében a tisztátalanságokat a j levezető csőtől lehetőleg vissza kell tartani, illetve töl kell fogni, amint azt ismert módon ganéjfogók, sziták és hasonlók teszik. Nem ismeretesek, de igen ajánlatosak

| oly elkülönítő berendezések, milyenek a rajzon néhány foganatosítási alakban vannak föltüntetve.

Ezek abban állanak, hogy alkalmas elválasztó anyag, melyet közvetlenül a konzerváló szerhez adhatunk, pl. kavics, apró szén, darabos gipsz, tőzegpolyva vagy szalma a ganéjfogóban, azaz azon a helyen, hol a ganéj a lefolyó trágyaléből kiválasztatik, rostélyszerű tartókon nyugszik. Ezen tartók egy vagy több csatornaszerü vagy teknő- vagy tölcsér alakú, hasítékokkal vagy lyukakkal ellátott mélyedéssel bírnak, melyeknek bordái, élei vagy kiemelkedései az elválasztó anyagot a kibocsátó nyílások fölött összetartják és ezáltal nemcsak kevés, könnyen megújítható elválasztó anyagot igényelnek, hanem megakadályozzák azt is, hogy az elválasztó anyag eltolás vagy széttaposás folytán túlságosan sokat veszítsen. Nem okvetlenül szükséges, hogy az elválasztó anyagot a rostélyok és hasonlók mélyedései teljesen magukba vegyék, amennyiben az az éleket és kiemelkedéseket el is födheti, mint a szalma, tőzegpolyva stb., azonban elegendően hosszú rostos, illetve durvaszemcséjű legyen, hogy a nyílásokon való átesése megakadályoztassék, A rostélyszerű lefödések, melyek rézsútos fölületük folytán, melyet a ganéjfogónak és a marhaállásnak rézsútos fölületei képeznek, a trágyalét a kiömlési nyílások felé gyűjtik össze, egyszersmind a trágyalécsatosnákat megvédik attól, hogy az állatok belelépjenek.

Igen hígfolyós ganéjnál, pl. két elkülönítő berendezést is lehet egymás fölött elrendezni vagy ez esetben a fölsőt egyszerű rostéllyal lehet pótolni, elkülönítő anyag alkalmazása nélkül.

A jelen találmány tárgyát képező konzerváló eljárás szarvasmarhaistálló számára való alkalmazásában több foganatosítási alakjában van föltüntetve.

Szilárd részek elkülönítésére oly lefödést használhatunk, melynél az (a) csatornán (az 1. ábra jobb oldalán) bizonyos közökben elrendezett (b) harántsínek vaunak elhelyezve, melyeken a (c) burkolat nyugBA'S