46267. lajstromszámú szabadalom • Kapocsfűzőfogó, gipszollók, sodronyfonatok, nádfonatok és gipszlemezszövet födémek fölfüggesztésére

alsó helyzetében a (q) rúgó viszi vissza. Ha már most a fogót működtetjük, a foga­zottrúd a fogó becsukása alkalmával a (k) kapcsolóemeltyű (1) orra fölött halad el, és a fogó kinyitása alkalmával a foggal kapcsolódik, aminek következtében elmoz­gatott (i) tolóka a nyitott (e) huzalvillákat eltolja, még pedig mindaddig, amíg a leg­felső a csatorna fölső torkolatán át ki nem lép és a kapocsfogók (s) és (t) pofáinak (r) ütköző lemezeihez hozzá nem ütődik. Ekkor a kapocsfogó használatra kész. Az (s) és (t) pofák akként vannak összeszerelve, hogy a fogó zárása alkalmával egymás főié és egymás mellett mozoghatnak el, ami által az illető nyitott huzalvilla végei a villa­ágak között fekvő (d) vasrúd fölött (a) sza­kadozottan jelzett helyzetbe hajlíttatnak (1. I. ábrát). A mellékelt rajz 5—11. ábrái különféle födémszerkezeteket tüntetnek föl. Ezek kö­zül az első öt szerkezet a találmány tár­gyát képező kapocsfogóval készül. Az (a, b) és (c) gipszpalló és fonatfödémek föl­függesztése céljából. (L. 9—10. ábrákat) vékony (d) vasrudakat vagy erősen kifeszí­tett huzalt erősítünk a födémgerendázat irányával keresztben a rajzon föl nem tün­tetett kapocsvasakkal a gerendázathoz. Rög­zítés céljából (e) huzalvillákat vezetünk alulról a (d) rúd felé és e fölött áthajlítjuk (1. 9—10. ábrákat. Ezután az (a) gipszpalló alátámasztására szolgáló (f) lyukakkal ellá­tott (g) kapocsvasakat akasztjuk az (e) sze­mekből képezett kampókba és a kapocs­vasakat a gipszpallók megfelelő (h) héza­gaiba toljuk be. A hézagot bevakolás előtt (k) vászon vagy egyéb szövetdarabbal föd­jük be. Az 5—8. ábra egy-egy nád, huzal vagy lécfödémet mutat, mely kiemelhető kampó segélyével van (b) vasrudakra füg­gesztve. A fonat, illetve lécezés alatt a rudakkal párhuzamosan ónozott (1) huzalok haladnak végig (1. 5., 6. és 8. ábrákat), amelyek egyszerű villás (e) kapcsok útján vannak a (d) vasrudakhoz kötve. A nyitott (e) villáskapcsok (L 1—4. ábrákat), alulról vezettetnek az (1) huzal fölé a fonaton át és a (d) vasrúd fölött áthajtatnak. Ezáltal a fölfelé húzott (1) huzal megfeszíttetik és ily módon, vízszintes síkba kerül. Miután a fonatot az előzőkben jelzett módon fölerő­síttettük, a födémet gipszvakarással látjuk el, amelynek megkeményedése után a födém összefüggő egész képét mutatja. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kapocsfűzőfogó, gipszpallók, sodronyfo­natok, nádfonatok és gipszlemezszövet födémek fölfüggesztésére, jellemezve villa alakú kapocsszemek befogadására szolgáló egyik szára által, melyből a fogó mozgatása útján az egyes kapocs­villák egyenként a fogó torka fölé vi­tetnek és a fogó összecsukása alkalmá­val végeik szemképzés céljából a fonatot hordó vasrúd fölöfe} áthajlíttatnak. 2. Az 1. igénypont alatt kapocsfogó foga­natosítási alakja, melynél a nyitott (e) kengyelek önműködően vitetnek a fogó (f) szárából a fogópofák közé, jelle­mezve a rúgó hatása alatt álló és (k) kilincsemeltyűvel kapcsolódó fogazott (m) rúddal ellátott (i) szán által, amely szerkezet arra szolgál, hogy a fogó ki­nyitása alkalmával a szánba helyezett kengyelek mindaddig tolja előre, míg ezek ágai az (s) és (t) fogópofák (r) üt­köző lemezeihez nem érnek. (1 rajzlap melléklettel.' Pallas részvénytársaság nyomdája Budapesten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom