46253. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés barnaszenek és lignitek gázosítására

Megjelent 1909. évi augusztus lió 25-én. MAGY. KIR. SZABADALMI ifim HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 46253. szám, 11/e. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés barnaszenek és lignitek gázosítására. KOLLER KÁROLY OKL. KOHÓMÉRNÖK BARCZIKÁN. A bejelentés napja 1908 augusztus hó 26-ika. Ismeretes, hogy a kisebb hőértékű (2500— 3000) kalóriával bíró barnaszenek és lignitek elgázosítása, különösen akkor, ha azok nagyobb palatartalommal bírnak, közönséges gázfejlesztőkben igen nagy nehézségekkel jár, sőt sokszor majdnem teljesen lehetetlen. Ennek oka főképen abban van, hogy a magasabb palatartalmú barnaszeneknél és ligniteknél a szénoszlop alsó rétegében végbemenő elégésnél, mely tudvalevőleg első sorban szénsav képződése mellett megy végbe, keletkező meleg nagy részben leköttetik a szén-, hamu- és palatartalmának elsalakítására. A szén izzóvá tételére a magasabb rétegekben tehát kevesebb meleg áll rendelkezésre, minek folytán a szénparázsréteg magassága, melynek feladata, hogy a szénsavat szénoxiddá redukálja, igen csekély, míg ellenben az alantfekvő salakréteg hatalmas, összeálló tömeggé sül. Az elgázosítás további folyamata már most megkívánja, hogy ezen salakréteg eltávolíttassék. Ezen eltávolítás eddigelé kétféle módon történik. Az egyik módszer abban áll, hogy a salakréteg magasságában tisztító rácsot vernek be és ezzel az egész szénoszlopot alátámasztják. A tisztító rács alatt levő salaktömböt azután tisztító ajtókon különféle | módszerekkel kitakarítják, mely művelet után a gázfejlesztő üres terébe a tisztító rács kihúzásánál a szénoszlop lezuhan. Ezen eljárásnál a rácsrudaknak szakaszonkénti eltávolítása folytán az alacsonyszénparázsréteg és a nem izzó szén eddig elválasztott rétegei összekeverednek úgy, hogy a további égés folyamán keletkező szénsav nem talál mindenütt redukáló izzószénrétegre a megbolygatott oszlopban, ennek folytán éghető gáznak fejlődése csak akkor fog újból kezdődni, amidőn bizonyos idő elteltével a gázkemence teljes keresztmetszetében új szénparázsréteg keletkezett. Az ilyen gázkemence tehát csak periodikusan szolgáltat használható gázt és az ilyen rendszerű gázfejlesztők alacsony hőértékű lignitekre és barnaszenekre nem alkalmazhatók. Jobb megoldást találunk a gázfejlesztők második csoportjánál, melyeknél a salak eltakarítása folytonosan, önműködőlég megy végbe. Ezen mechanikai berendezések azonban míg egyrészt megbízhatatlanok, mert a különböző vasszerkezetek hőnek kitéve könyjiyen deformálódnak, addig másrészt a gázfejlesztő teljes keresztmetszetében egy tömegben levő salakréteget nem mindig képesek eltávolítani. A jelen találmány tárgyát tevő eljárás