46216. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kinematográfoknak és egy vagy több grammofonnak szinkron működtetésére

ezen sebesség a (12) szabályozócsavar révén növeltessék vagy csökkentessék. A fönt leírt szerkezet azáltal egyszerűsíthető, hogy a (9) tárcsát azon tárcsával helyettesítjük, mely majdnem minden kinematográfszerkezetnél a záróberendezés (obturator) tengelyére van ékelve és mely tárcsa valamely mótor által hajtatik. Ha ezen elrendezést alkalmazzuk, azonban oly módon, hogy a hajtókötél csúszása mindig lehetséges legyen, akkor az (5) tárcsa útján történő hajtás elhagyható, anélkül, hogy a (2) szabályozó működési módja megváltoznék, amely úgy mint előbb egy merev kerékmű révén a kinematográf záróberendezésének (obturator) tengelyével marad kapcsolva. Ha a szükségesnél erősebb elektromotort alkalmazunk (a szerkezet hajtására), akkor ellenállásokat kapcsolunk sorosan az induktorral és a szabályozót közvetlenül a mótor sebességére engedjük hatni, miáltal még akkor is egyenletes sebességet érünk el, ha a tárcsák mereven vannak egymáshoz kapcsolva. A hajtókötél csúszása, •— mely elengedhetlen a célból, hogy a szabályozó a fönt említett körülmények mellett a forgás egyenletességét fentarthassa — még az említettől eltérő eszközökkel is elérhető; a leírt eszköz azonban egyszerűsége és hatásossága folytán nagyon ajánlatos. A 2. ábrán, melyen a grammofonnal kapcsolt szerkezet van föltűn tetve, a (13) vaskoszorú belül fogakkal vagy sarknyúlványokkal van ellátva, melyeknek száma 3-nak többszöröse (3 n). A 2. ábrán huszonnégy ilyen fog van föltüntetve ós folytatólag a nagy A, B, C betűivel jelezve. Mindegyik sarknyúlvány szigetelt rézsodronyból készült tekerccsel van körülvéve. A tekercselés mindegyik nyúlványon egyirányú (t. i. mindenütt jobb- vagy mindenütt balirányú). Az egyes tekercsek a 2. ábrán jelzett módon vezetően vannak összekötve; nevezetesen az (A) tekercs, melynek egyik vége a (14) szorítóhoz vagy kapocshoz van erősítve, sorosan van kapcsolva a D, G, I stb. tekercsekkel. Ezen sor utolsó tekercsének szabad vége a (17) kapocshoz van kötve. Ugyanezen kapocsnál végződik a (15) kapocstól kiinduló vezeték is, mely a B, E, H, K stb. tekercseket képezi, továbbá azon vezeték is, mely (16)-tól kiindulva a C, F, I, L stb. tekercseket képezi. Ezen három vezetékbe, melyek az alábbiakban röviden (14—17), (15—17), (16—17) jelzéssel vannak megnevezve, egymásután külön-külön elektromos áram vezethető oly célból, hogy a (13) koszorú egyes sarknyúlványai mágneseztessenek. Ezen koszorú belül és vele központosán a fogazott (18) kerék van elrendezve, melynek fogai a (13) koszorú fogaival szemben mozognak és ezektől egy kis köz által vannak elválasztva. A (18) kerék a (19) tengelyre van sz®'elve, mely golyós csapágyakkal bír (ez a 2. ábrán nincs föltüntetve) és fogainak száma a (13) kerék fogainak számához megfelelő pl. 2:3 viszonyban áll. (A fogak számának aránya a jelen esetben 16: 24). A (18) kerék fogai vagy sarknyúlványai fölváltva jobbra és balra menő tekercseléssel vannak ellátva. Ezen tekercsek sorosan vannak kapcsolva és ha áramot vezetünk rajtuk keresztül, akkor fölváltva ellenkező nevú sarkok létesülnek a (18) kerék fogain. A (20, 21) sodronyvégekhez az áramot két gyűrű vezeti pedig megfelelő kefék révén. A (13) koszorú és a (18) kerék mágnesezésére külön áramokat vagy egyetlen egy áramot is használhatunk, mely utóbbi esetben célszerű a koszorú- és kerék tekercseit egymásután az áramkörbe kapcsolni. Ha azonban változóáramot használunk, akkor a tekercseket okvetlenül sorosan kell kapcsolnunk, mivel ily módon elkerülhetjük azokat a hátrányokat, melyek a (13) és (18) tekercseken áthaladó áramok eltolódása következtében föllépnének, akár külön fonásokból származnának, akár pedig ugyanazon fonásból lennének elágaztatva a mágnesezésre szolgáló váltakozóáramok. Azonkívül a (18) kerék tekercsei egyszerűen röviden is zárhatók, vagy egészen el is hagyhatók, amennyiben a sarktoldatokat ugyanolyan számban alkalmazott acélmágnesfogak is helyettesíthetik.