46149. lajstromszámú szabadalom • Szárítóberendezés tésztaneműek szárítására

kevésbbé elzárható. Ezen szelepeknek az a célja, hogy az (e) és (f) között fönnálló állandó nyomáskülönbség esetén is szabályozni lehessen az átáramló levegő mennyiségét, s hogy egy vagy több szárítókamrát a többi kamra üzemének zavarása nélkül ki lehessen iktatni. A (b) szárítókamrának két oldalán elrendezett (i) tartóléceken nyugszanak a (h) szérűk, melyekre a szárítandó anyag kiteríttetik. Az (i) tartólécek egymástól megszabott távolságban vannak úgy, hogy két szomszédos (h) szérű, í 11. az ezeken nyugvó anyagréteg a szárítólevegő számára csatornát határol. A bevezetési oldalon két-két (i) tartóléc közé egy-egy (k) rácstolóka van alkalmazva, oly célból, hogy a (c) bevezetőcsatornába áramló levegő egyenletesen osztassék el mindegyik szá. rítókamracsatornába (melyeket előbb említett módon a szomszédos anyagrétegek határolnak). Ezen szabályozás azért előnyös, mert ezáltal az anyag a szárítótér minden szintjében egyenletesen szárítható. A (c) bevezetőcsatornák (e) előterét beállítható hideglevegő-rácstolókával (vagy esetleg más szabályozható beiocsátósze.kezettel) láthatjuk el. Ezen hideglevegő-bebocsátószerkezet segélyével (az alkalmazott fölhevített szárítólevegőhöz képest) hideg levegőt bocsáthatunk szabályozható mennyiségben az (e) előtérbe, ahol is az a szárítólevegővel elegyedik, úgy, hogy azáltal módunkban van az egyes szárítókamrákba áramló levegő hőmérsékét a szükséghez képest szabályozni. A szárítóberendezés üzembevételekor a légátbocsátó, ill. nagyszemű hurkokból képezett szövetből álló fenékkel ellátott (h) szérűket laza rétegben töltjük meg a szárítandó anyaggal s a szérűket ezután az (i) tartólécek mentén a szárítókamrába toljuk. A (h) szérűk, ill. az ezeken nyugvó anyagrétegek ekkor a kamrában egy sor egymás fölött fekvő légcsatornát határolnak, melyeken keresztül a (g) szelepek nyitása után a (3) fűtőberendezésben előmelegített levegő a (6) szellőző hatása folytán átáramolhat. A szárítandó anyag 2 úgy alsó, mint fölső oldalán, tökéletesen érintkezik a szárítólevegővel, tehát egyenletesen szárad. Az egyes (h) szérűk egymástóli távolságát célszerű úgy megválasztani, hogy a levegő kis sebességgel áramoljon át, oly célból, hogy egyrészt ideje legyen nedves párával megtelnie, másrészt pedig ne szárítsa ki túlgyorsan a szárítandó anyag fölületét. Ezen körülmény lényeges előnyt képez azon ismert szárítóberendezésekkel szemben, amelyeknél a szárítólevegőt nyomással hajtották a szárítandó anyag rétegein keresztül, mely eljárás tapasztalat szerint egyenlőtlenül szárított és összesült terméket szolgáltatott. A szárítás helyes foganatosításához elengedetetlen kellék, hogy a szárítólevegő hőmérséke a szárítás egész tartama alatt szigorúan alkalmazkodjék a szárítandó anyag mindenkori állapotához. A tapasztalat azt I bizonyítja, hogy tésztaneműek, amíg még I teljesen nedvesek, sokkal alacsonyabb hőj mérséket bírnak csak el, mint a már elő-I szárított vagy majdnem száraz tészták. Ha | a szárítást mindjárt magas hőmérsékkel : kezdenők, akkor sok törmelék keletkezne j és a megsavanyodástól is kellene tartani. | A. kezdetben való energikus szárításnak j még az is a hátránya, hogy vastagfalú i makkaroni vagy hasonló tésztanemű fölü; létén bőrszerű réteg képződik, mely a belső nedvességet nem engedi távozni. Az ilyen termék teljesen száraznak látszik ugyan, i belső rétegei azonban még nedvesek s az I árú későbbi elromlását okozhatják. ' Ezen hátrányok elkerülésére igen alkalj mas a kamra bevezető oldalán alkalmazott | hideglevegő-rácstolóka, melynek segélyével I a szárítólevegő hőmérsékét tetszés szerint szabályozhatjuk; ezen szerkezetet a következő módon kezeljük: Az (e) előkamrába a légfűtőberendezéstől beáramló levegő a szárítás befejezésére legalkalmasabb, vagyis a lehető legmagasabb szárítási hőfokkal bír. Ha már most ;a szárítókamra frissen van töltve, akkora szárítást semmiesetre sem szabad ily magas hőfokú levegővel kezdeni. Ezért tehát az (m) rácstolókát tágra nyitjuk úgy, hogy