46109. lajstromszámú szabadalom • Légáramlásszellőzéssel és csurogtató berendezéssel ellátott magtartány

megfelelő peremjére és azzal légmentesen össze van szögecselve. A leeresztőgarat vaslemezekből légmentesen összeszögeeselt, alap- és födőlap nélküli, csúcsával lefelé fordított csonkakúpköpeny. Alkotói 45 foknyi szög alatt hajlanak el a merőlegestől. Afc (a)-val jelölt hengeres rész a leeresztőgaraktal egyetemben a magvak befogadására szolgál. A leeresztőgaratnak ezenkívül a magvaknak a tartányból való kieresztésnél jut szerep és a mennyezetet áttörve, lenyúlik a magtár alacsony földszinti helységébe. A leeresztőgarat alúl a (k)-val jelzett, öntöttvasból készült zsáktartóban végződik. A rajzot tekintve, a leeresztőgarat rézsút fala jobbról egy nyílással bír. Ezen nyílás közlekedő nyílásul szolgál a magtartány belseje és a (d)-vel jelzett légszívó csővezeték között. A baloldalon kívül van a (h)-val jelzett beakasztókarika odaszögecselve, mely beakasztókarikába a magvezető vályú (o) fölfüggesztőzsinege lesz beakasztva (lásd a 6. ábrát). A leeresztőgarat kúpfölületén a (h és d) jelzésű részek közé esik a (j)-vel jelzett kapcsolólánc a kapcsolóhoroggal ; rendeltetése az (e)-vel jelzett szorítókengyelt fölhajlított helyzetében megtartani (lásd az 5. és 6. ábrát). A zsáktartó fölső szélétől mintegy 6 centiméternyire fölfelé van egymással átellenben a jobb és baloldalon egy-egy (r) jelzésű kengyeltartó karika a leeresztőgarat falához szögecselve. A zsáktartó a szokásos zsákméreteknek megfelelő nagyságú alap- és födőlap nélküli hengerköpeny. Öntöttvasból készült, fölső szélével a leeresztőgarat (b) jelzésű részének alsó széléhez illeszkedik, alsó szélén kifelé pedig egész kerületén egy peremmel van ellátva. Az (1) tolólemez fölvételére jobbról is meg balról is vízszintes bevágással bír. A zsáktartó (k) betűvel van jelölve {lásd a 2., 5. és 6. ábrát). A tolólemez egy téglányalakú vaslemez, mely egyik szélén lefelé görbül, hogy fogantyúnak szolgáljon. A zsáktartó átmérője a tolóleraezénél valamivel nagyobb; a zsáktartó keresztmetszete köralakú, míg a tolólemez téglányalakú, nyilvánvaló tehát, hogy a tolólemez és zsáktartó között mindkét oldalt hézag támadna, melyen a magvak kiperegnének. Ezt elkerülendő. a zsáktartó belvilága a tolólemez méretének megfelelően kétoldalt szintén szűkül (lásd (k) a 3. ábrán). A tolólemez (1) betolt állapotban a magvak kicsurgását gátolja meg. A légszívó csővezeték (d3)-nál a tartányhoz, annak berendezése jelen találmány keretébe nem tartozik. A (d3) jelzésű cső a leeresztőgaratból indul ki és arra szolgál, hogy azon keresztül a magtartáuyból a levegőt ki lehessen színi. Ahol ezen cső a leeresztőgaratba torkol, egy közlekedőnyílás támad. Hogy ezen közlekedőnyíláson át a gabonaszemek a csővezetékbe ne juthassanak, ott egy finom szövésű sodronyszita (ml) van alkalmazva. A zárókészülék leglényegesebb része a (c)-vel jelzett záróbúza, mely vaslemezből van kisajtolva és fölső szélén köröskörül futó (i) betűvel jelzett ruggyantagyűrút visel, mellyel a záróbúza légmentesen illeszkedik a bevezetőgarat falához. A (c) záróbúza egy henger, mely lefelé félgömbalakban végződik. A záróbúza alulról lesz a zsáktartóra borítva, helyzetében pedig az (e)-vel jelzett szorítókengyellel, illetve (f) jelzésű szorítócsavarral lesz megtartva. A záróbúza a magtartányt alulról légmentesen elzárja. Hogy az (f) szorítócsavar a félgömbalakban végződő záróbúzáról le ne csússzék, azon egy — a csavar végének megfelelő — kis mélyedés van (lásd a 2. ábrán). A szorítókengyel (u) alakú, melynek végük felé vékonyodó szárai vissza vannak görbítve és az (r) betűkkel jelzett kengyeltartókarikákba láncszem módjára kapcsolva. A szorítócsavar fölvételére a szorítókengyel hajlási csúcsában csavarház van. A 6. ábrán látható (y) betűvel jelzett magvezetővályú a magvakat, ha azok a magtartányból kicsurgattatnak, rendeltetési helyükre vezeti. A magvezetővályú fából készül, fenékkel és rézsút álló oldalfalakkal biró hosszú csatorna, mely fejvégénél ma asított oldalfalakkal bír. A 7. ábra a mag-, vezetővályut keresztmetszetében ábrázolja; II. éa III. a fenék, I. a két oldalfal és IV. a homlokfal. A homlokfalon van egy be-