46002. lajstromszámú szabadalom • Fedő és fenék vonós hangszerek szekrényei számára és eljárás azoknak előállítására

megjelent 1909. évi augusztus hó 7-éu. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI jBb HIVATAL ;; ^ SZABADALMI LEÍRÁS 46002. szám. " ix/d. OSZTÁLY, Födő és fenék vonós hangszerek szekrényei számára és eljárás azoknak előállítására. ULBRICH SÁMUEL MECHANIKUS WESTBEN ÉS TATTER GUSTAV GYÁROS BROOKFIELDBEN. A bejelentés napja 1908 szeptember hó 1-je. Új hegedűk tudvalevőleg a leggondosabb készítési mód mellett is érdes kellemetlen hanggal bírnak, míg régi hegedűk lágy, teljes és tetszős hang kiváltására alkalmasak. Az új hangszerek pedig anyag, alak és szerkezeti részletek tekintetében éppen úgy készíttetnek, mint régi hangszerek és mégis, az előbbiek érdes és nem tiszta hangzásuk folytán aránylag csekélyebb értékűek. A jelen találmány ezen hátrányt 'kiküszöböli és pedig lényegében azáltal, hogy a födőlap több részből van összetéve és célszerűen alsó oldalán külön, a huroknak megfelelő bordákkal van ellátva. A rajz a találmány tárgyának egy példaképpeni foganatosítási alakját tünteti föl. Az 1. ábra egy a találmány szerint előállított födőlapnak fölülnézete, a 2. ábra hosszmetszet az 1. ábrának J—K vonala szerint, a 3. ábra harántmetszet az 1. ábrának L—N vonala szerint. A hegedűnek (A) födőlapja (1. ábra) több {B, C, D és E) darabból van összerakva, melyek egymással össze vannak ragasztva. A (B) darabok hosszúkásak és sorokban vannak elrendezve, ahol is az érintkezési élek egymáshoz képest eltoltan vannak elrendezve. A (C, D és E) részek célszerűen a hangszernek egész hosszában vonulnak végig és belső oldalukon különböző hosszúságú V-alakú (P, G, H) bordákkal vannak ellátva (8. ábra). Ezen bordák közül (G) képezi a középső és (H) a fölső húrtalpat. A húrtalpak úgy vannak elrendezve, mint a húrok* Az ismertetett részek célszerűen egy dárab fából vágatnak ki oly módon, hogy az először is hosszrostok irányában egyenlő szélességű szalagokra osztjuk^ melyeket azután harántirányban vágunk szét. Ezen szalagokat már most azon helyzetbe hozzuk, melyet azok fölvágatlan állapotbait a deszkában elfoglalnak. Ez utóbbinak vastagabbnak kell lennie, mint az abból előállított födőlapnak alsó és fölső fölüleMközötti távolság. Miután a deszkát szalagokra, vágtuk, ez utóbbiakat egymás mellé helyezzük és összeragasztjuk, mire az így előállított feneket kivájjuk és megfelelő alakra hozzuk. Külsőleg a találmány szerinti födőlap tökéletesen hasonlít az eddigi szerkezetek-