45980. lajstromszámú szabadalom • Ajtózár hivatlan nyitás ellen biztosító ötlővel

- 2 — vezetett (2) ötlőrészen egy (6) szögemeltyű van forgathatóan ágyazva. A (6) szögemeltyű egyik karján egy 7 orr foglal helyet, mely az (1) ötlőrésznek (8) ütközője mögé hatolhat. A (6) szögemeltyünek másik (14) karja az (5) zártok fölső falán levő hasítékon keresztül egy (9) tokba nyúlik be, melyben (10) tekercsekkel ellátott elektromágnes és horgony gyanánt kiképezett (11) záródarab van elrendezve. A (11) záródarab, illetőleg horgony egy (12) rugóra van erősítve és rajta (13) orr van kiképezve, melybe a (14) kar beleütközhetik. A (6) szögemeltyű (15) rúgó hatása alatt áll, mely : a (7) orrot a (8) ütköző fölé igyekszik fektetni. Az 1. ábrán föl tüntetett helyzetükben az 1. és 2. ötlőrészyk össze vannak kapcsolva. A (4) kilincs által az ötlőnyelv az ismert módon visszahúzható; amidőn is a (14) kar, a (11) záródarabot kissé fölemelve, a 14 orr mögé jut. Ha most a kilincset elbocsátjuk, a (2) ötlőrészre ható (18) rúgó az egész ötlőt a normális, illetőleg a záró helyzetébe hozza, miközben azonban a (6) szögemeltyű elfordul, minthogy a (14) kart a (13) ütköző tartja fogva. Ezáltal a (7) orr a (8) ütközőről önműködőlég leemelkedik és a két ötlőrész összeköttetése ezáltal megszakad. Csak a (12) horgonynak az áramkör zárása alkalmával bekövetkező vonzásakor válik a (6) szögemeltyű ismét szabaddá úgy, hogy ez a (15) rúgó által lefelé húzva, az (1) és (2) részi összekapcsolását helyreállíttatja. A horgonynak kézzel, vagy kívülről kulcscsal való elállíthatása céljából, a zártokban egy rúgóhatás alatt álló eltolhatóan ágyazott (17) peczek van elrendezve, melynek fölső része a (11) horgonyhoz közel végződik, míg a másik vége a zártokból kiáll. A zár (27) reteszére egy (28) akasztó van csuklósan erősítve. Ha a (27) retesz a kulcs kétszeri elforgatása által elállíttatott, akkor a (28) akasztó a kulcs pályájába ér és a harmadik elforgatásnál fölemeltetik. Ekkor a (28) akasztó a (17) rugóspeeek (29) gyűrűjébe ütközik, azt és vele a (11) horgonyt fölemelj. Most a (13) orr elbocsátja a (6) szögemeltyűt, melyet a (15) rúgó kilendít és a két ötlőrészt összeköti. A 3. és 4. ábrákon egy húzással működtetett ajtózár van föltüntetve. Az ötlő két, a (19) és (20) részekből áll; a 20 rész az ötlőnyelvvel a (24) rúgó, míg a (19) rész a (26) rúgó befolyása alatt áll. Mindkét rúgó az ötlőt a záróhelyzetben igyekszik tartani. A (19) ötlőrészen ül a (21) szögemeltyű, mely az ötlőrészek kapcsolását van hi • atva létesíteni. A (21) szögemeltyűt a (23) horgony (22) orra tartja megfogva. Ezen zár működése ugyanaz, mint azt az 1. ós 2. ábrákon bemutatott zárnál leírtuk. Ha a (19) ötlőnj'elet visszahúzzuk, anélkül, hogy a (23) horgony vonzatnék, a (21) szögemeltyű orra a (20) részbe kapaszkodik, miáltal forgása meg van akadályozva. ! A két ötlőrész kapcsolása csak akkor állhat be, na a (23) horgonyt az eletromágnes hatása alatt elállítjuk. A (11) záródarab elállítására ismert pneumatikus szerkezetek is alkalmazhatók. A találmány bevéső zárakra is alkalmazható, amikor a részek alakja és elrendezése a zárhoz alkalmazkodik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Zár, melynek ötlője két egymással kapcsoló szerkezet segítségével összeköthető részből áll, azáltal jellemezve, hogy az egyik ötlőrészen rúgóhatás alatt álló (6) szögemeltyű van forgathatóan elrendezve, melynek egyik karját kikapcsolható zárómű tartja megfogva és melynek másik karja a zárómű kiiktatása alatt a két ötlőrészt összekapcsolja. 2. Az 1. alatt igényelt zár, jellemezve a 6} szögemeltyűhöz alkalmazott (11) rugalmas záródarab által, mely úgy elektromagnetikus, vagy pneumatikus szerkezetekkel, mint külön, kívülről használható kulcs segélyével egy (28) akasztó és (17) rúgÓ8peczek által záróhelyzetéből kitolható. (1 rajzlap melléklettel.) WM RÉSZVÉNY TAJMA8ÁO NYOMDÁJA MONWK