45920. lajstromszámú szabadalom • Ajtózár vasúti kocsikhoz

bítva (2. ábra) és az ajtókereten belül (o) retesszel van összekötve, melyet a (p) rúgó a kocsi fenekének (q) hasítékába nyom. Ha az ajtózár rúgója el is törik, a (p) rúgó az ajtót mégis zárva tartja. Az utas, hu állóhelyzetben van, mindenesetre képes lesz az ajtó fölnyitása céljából mindkét rúgó erejét legyőzni. A kettős rúgónyomás teljesen kizárja azt a lehetőséget, hogy az ajtó menet közben, a fogantyúra alulról fölfelé véletlenül gyakorolt nyomás folytán magától fölnyílhasson. Az (f) fogantyú fölső része továbbá egy (n) kivágással van ellátva (4. ábra), mellyel az (1) vezetékekben eltolható (k) retesz kapcsolódik, mihelyt ez utóbbit az utas a kocsi belsejében eltolja. Ekkor az ajtó nem nyitható föl többé kívülről az (a) fogantyú elforgatása által. Mivel azonban szükséges, hogy a kalauz az állomásokon az ajtót kívülről fölnyithassa, a (k) retesz lefelé van görbítve (1. ábra) és (t) részével az (m) védőborítás hosszúkás (v) nyílásán nyúl át, míg az ajtófalban egy egészen alacsony hosszúkás (s) hasíték van kiképezve (1. és 5. ábra). A kalauz most már a vonat megállásakor egy vékony ékalakú (r) kulcsot tolhat kívülről az (s) hasítékba. mely kulcs a (k) retesz (t) részéhez nyomódik és azt ékalakja folytán hátratolja. Ugyanilyen módon azonban a rabló menetközben a kocsi Ingadozásai miatt nem nyithatja ki egy könnyen az ajtót, még ha hasonló kulcsot szerez is be. Az (r) kulcsnak természetesen másféle alakja is lehet és az ékfölület is különböző hajlással és elhelyezéssel bírhat. Hogy a leírt szerkezet emelő mechanizmusának sárgarézből készült részeit menet közben tolvajok le ne csavarhassák, ami az eddigi, zárrészeknél gyakran megtörtént, az (m) védőborítás (3. ábra) úgy van elrendezve, hogy nemcsak az a)tó belső fölületére van erősítve, hanem (u) szélével a kocsifal és az ajtó közé is nyúl úgy, hogy az ajtó csukott helyzetében a védőborítás nem vehető le. Az ajtó nyitott helyzetében pedig a tolvajok aligha merik megkísérlem a sárgaréz részek eltulajdonítását. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Ajtózár vasúti kocsikhoz, a belső fogantyú megemelése útján visszahúzható kallantyúval, mely zár a belső fogantyú mozgásának a nyitás és zárás alkalmával való megfordítása céljából egy kétkarú emelővel van összekötve, jellemezve azáltal, hogy a (d) emelő másik karján egy fölülről lefelé függélyesen eltolható külön (f) fogantyú van elrendezve. 2. Az 1. igénypontban védett zárnak egy kivitele, jellemezve azáltal, hogy a fogantyú lefelé meg van hosszabbítva és a kocsifenék (q) hasitékába nyúló, rúgó segélyével lenyomott retesszel van összekötve, mely az ajtó elzárását az ajtózár rúgójának eltörése esetén is biztosítja. 3. Az 1. igénypontban védett zárnak egy kivitele, jellemezve azáltal, hogy a fogantyú fölső része (n) kivágással van ellátva, mellyel az ajtó csukott helyzetében egy csakis a kocsi belsejéből vezetékekben közvetlenül eltolható (k) retesz kapcsolódik. 4. Az 1. és 3. igénypontokban védett zárnak egy kivitele, jellemezve azáltal, hogy a (k) retesz a védőborításba lefelé nyúló (t) toldattal van ellátva, mely a kocsiajtó (s) hasítékán kívülről betolt (r) kulcs segélyével ékhatás folytán visszatolható, hogy a fogantyú az ajtó kinyitása céljából fölszabaduljon. 5. Az 1. igénypontban védett zárnak egy kivitele, jellemezve azáltal, hogy az emelőmechanizmust egy (m) védőborítás födi el, melynek egy (u) része a kocsi és az ajtó közé nyúl ugy, hogy a borítás az ajtó csukott helyzetében nem vehető le. (2 rajzlap melléklettel.'! RÉSZVÉNY TÁRftASÁO NYOMDÁJA 9U0APG6TER