45861. lajstromszámú szabadalom • Vetülékillesztő tetszés szerinti számú zsinórzathoz

- 9 -két résznek ezen hátrafelé való mozgását a (36) ütköző határolja. Az (0) csúszódarabnak a vezetékek egyikébe való belépése lehetővé teszi, hogy a vetélőtapintó és a (W) emeltyű a (35) rúgó által szabadon hátra mozgattassék. Ha a vetélőtapintó a nem kellő helyzetben lévő vetélőbe ütközik, akkor a (35) rúgó utánenged és a (D) ütköző nem emeltetik föl annyira, hogy a láda (a) ütközője beléje ütközhetnék, miére is a esévekicserélés nem következhetik be, míg a vetélő nem foglal el kellő helyzetet a vetélőszekrényben. A most leírt működést a (V) rúdnak a (29) füllel való laza kapcsolata megengedi. Ha azonban feltesszük, hogy a vetélő a vetélőszekrényben mindig kellő helyzetet foglal el, akkor a (D) ütközőnek nem szabad a láda (a) ütközője elé kerülni, amikor a vetélő a baloldali vetélőszekrénybe lépett be. Tegyük föl, hogy a jobboldali (A) villa érzi meg a vetülékhiányt. A vetülékhiány megérzése a villa megfelelő elrendezése által akkor következik be, amikor a láda előrelengését csaknem befejezte, úgy, hogy az (a) ütköző túlhaladt azon a ponton, amelyen a (D) ütközővel érintkezhetik. Ebben az esetben a jobboldali (U) vetülékkalapács akkor fogja meg a jobboldali villát, miután a láda hátralengését megkezdte, mimellett e kalapács (y) vezetőtárcsájának (17. ábra) működési időpontja és alakja oly módon van választva, hogy a villa csak akkor tétetik ismét szabaddá, ha a vetélő a baloldali vetélőszekrénybe már belépett és miután az (a) ütköző a láda előrelengése közben a (D) ütközővel való érintkezési ponton ismét túlhaladt. A jobboldali vetülékkalapácsnak e működése közben a (D) ütköző az (U) vetülékvillán lévő oldalt álló (37) csap (2. és 11. ábra) által leszorított, működésen kívüli helyzetben tartatik, mely csap az (X) vetélőtapintóhoz fekszik és így megakadályozza, hogy a (W) emeltyű oly lengést végezzen, melynél u (D) átvezetőíitköző az (a) ütköző pályájába mozoghat. Amikor azonban erre a vetélő a jobboldali vetélőszekrénybe lép be, akkor az említett (U) vetülékkalapács annyira hátul áll, hogy a (D) ütközőt az (a) ütköző megüti, mire a vetélőbe új vetülék vezettetik be. Látható tehát, hogy a esévekicserélés 1. az (0) csúszódarabnak a vezetékek egyikében elfoglalt helyzetétől, 2. a vetélőtapintó hátsó helyzetétől és 3. attól függ, hogy a vetélő a szövőszéknek a kicserélés felőli oldalon lévő vetélőszekrényében foglaljon helyet. A vetülékhiánynak- a két villa által nz üres bevetések közben való tapintása akkor következik be, miután az (0) csúszódarab a vezetékek egyikébe belépett és így ez a tapintás nem jár hatással, mert az egyedüli működtetés (eltekiptve a kész szövet feltekercselésének szabályozásától) abban nyilvánul, hogy az (S) kilincs üresen mozgattatik. Ha a vetélőtapintó a csévekicserélést a kellő időben megakadályozza, akkor a működés egyszerűen megismétlődik. Azaz, a csúszódarabnak az egyik vezetékcsoportból való kilépésére következő legközelebbi tapintásnál a csúszódarab ismét ugyanazon vezetékcsoportba lép be és így tovább, míg a kicserélés megtörtént, mimellett a zsinórzatok a külömbzéki zsinórzat-szabályozó által megfelelően működtetnek. Látható tehát, hogy ugyanazon szabályozó nemcsak a zsinórzatokat működteti, hanem a csévekicserélőszerkezetet is. minthogy az utóbbinak működése a csúszódarabnak a vezetékekbe való belépésétől függ. E tekintetben nincs eltérés a két villa működésében, mert mindkettő egyszerűen a szabályozó működésbe hozatalát létesíti. A kész szövet feltekercselése a esévekicserélés folyamata alatt szünetel. E szüneteltetés módja oly általánosan ismeretes, hogy a (T) indítótengely és a föltekercselő közötti kapcsolat föltüntetését nem tartottuk szükségesnek és e kapcsolatot, valamint az ennek ellenőrzésére szolgáló berendezést csak a (38) kar (3. ábra) föltüntetése által jeleztük. Az új vetüléknek a 21. ábrán föltüntetett módon való behelyezése szükségessé teszi, hogy az új vetülék részére egy az eddigitől eltérő vágóberendezés alkalmaztassák,