45810. lajstromszámú szabadalom • Hordókidugaszológép
állvány (m) ágyaiba van helyezve és egyik vége (o) hajtótárcsával van fölszerelve, melynek segélyével a tengely forgásba hozható. A (k) tengely (p) hosszhoronnyal bír, melyben a (h) hajtócsavarnak egy bordája vezettetik. Az (f) csigakeréknek egy bordája viszont a (b) tengely (d) hornyában csúszik. Ennélfogva az (o) tárcsáról forgásba hozott (a) fúró fölfelé és lefelé, továbbá jobbra és balra tolható, végül pedig a (k) tengely körül lengethető. így tehát a fúrót minden irányban lehet mozgatni úgy, hogy a (q) tartóra helyezett hordó csaplyukát nem kell pontosan beállítani és a fúró mégis kényelmesen a dugó fölé hozható. Hogy a megfúrt dugó kiemelhető legyen, a fúrónak az ellennyomást fölvevő szerkezetre van szüksége, mely különböző kivitelekben foganatosítható. Az első kivitel szerint (1—3. ábrák) a (b) tengely alsó vége egy (r) harántrúdon van áttolva, melyhez a tengely alulról és fölülről (s) golyóágyak közvetítésével támaszkodik. Az (r) harántrúd egy (t) keret alsó oldalát alkotja, mely keretet a (g) tok vezeti és elfordulás ellen biztosítja, midőn a keret függélyes irányban föl 8 alá mozog. A kerethez fönt egy (u) kötél vagy efféle van erősítve, mely a fúrószerkezet súlyának kiegyenlítésére szolgáló (v) ellensúlyt hordja. A (t) keret alsó részére két görbe (w) támasz vagy talp van erősítve, melyeknek rugalmas (x) tuskói szilárdan a bordó fölületére feküdhetnek. Ha a dugót ki akarjuk emelni, akkor a hordót a (q) tartóra fektetjük olyan helyzetben, hogy a csaplyuk körülbelül fölfelé nézzen, azután a (t) keret (y) fogantyúját megfogva, a fúrót a dugóra helyezzük. A fúró ekkor a dugóba hatol és a (w> talpakat a hordóhoz szorítja, mire ezek a fúró további behatolását megakadályozzák és ennek következtében a tovább forgó fúró a dugót kihúzza. A (t) keret helyett egyetlen rúd is alkalmazható a szerkezet fölfüggesztésére, mely rúd célszerűen a (b) tengely elé van helyezve és egyúttal a kezelést is megkönnyíti. Egy másik kivitelt a 4. ábra mutat, mely szerint a szerkezet magára a (b) tengelyre | van függesztve. Ezen célból a tengely fölső végén egy (z) ágy van elrendezve, mely az (u) kötélen függ és alkalmas szorítógyűrű segélyével a (b) tengelyt hordja. Az ellennyomást fölvevő szerkezet ez esetben csak a két (w) talpból áll, melyek a két (s) golyóágy között fekvő (rl) perselyhez vannak erősítve. Mivel ezen berendezésnél előfordulhat, hogy az ellennyomást fölvevő támaszok a forgásban részt vesznek és ennek folytán nem feküsznek kellő helyzetben a hordóra, célszerűbb az 5. ábrán látható kivitelt alkalmazni. Ennél az ellennyomást fölvevő szerkezet a (2) gyűrűből áll, mely az (a) fúrót koncentrikusan veszi körül és az (rl) per-Bellyel (3) karok útján van összekötve. A (2) gyűrű tetszés szerint elfordulhat, de azért mindig helyesen fekszik a hordóra. Fogantyú gyanánt egy köréje helyezett (4) gyűrű szolgál. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Hordókidugaszológép kerékmű útján forgásba hozott fúróval és ellentámaszokkal, jellemezve azáltal, hogy az (a) fúró, mely egy függélyes és vízszintes irányban eltolható (b) tengely alsó végén van elrendezve, az ellennyomást fölvevő (w) támaszokkal össze van kötve oly célból, hogy a támaszok a fúróval együtt mozogjanak. 2. Az 1. igénypontban védett gépnek egy I kivitele, jellemezve azáltal, hogy a (b) I fúrótengely a forgatására szolgáló víz! szintes (k) tengely körül lenghetően van elrendezve. 3. Az 1. igénypontban védett gépnek egy kivitele, jellemezve azáltal, hogy a (w) ellentámaszok a (b) fúrótengely körül elforgathatóan vannak elrendezve, azonban a tengelyen nem tolhatók el. 4. A 3. igénypontban védett gépnek egy kivitele, jellemezve azáltal, hogy a (w) ellentámaszok egy (t) keretre vannak ágyazva, mely azokat elfordulás ellen biztosítja és fölső végén (v) kiegyenlítő súllyal van összekötve. 5. Az 1. és 4. igénypontban védett gépnek egy kivitele, jellemezve azáltal, hogy