45669. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés bárminemű ércek kezelésére fémtartalmuk kinyerése céljából

dukáláshoz szükséges szénnek vagy más redukálószernek finomra őrlése és tökéletes elegyítése; 2. A keverék hőmérsékének fokozása oxigéntől mentes térben; 3. A redukált keveréknek megömlesztése oly hőmérséken, melynél nem csak a fém hanem a kisérő kőzet (az ömlesztőszerrel) is megömlik. Az első művelet, a finom porrá való őrlés, bármely ismeretes készülékben foganatosítható. A második és harmadik művelet (a redukció és az ömlesztés) egymásután következnek s egy készülékben foganatosítható úgy, hogy az ömlesztésnél fölhasznált meleg fölöslege a porított keverék hőmérsékének fokozására hasznosíttatik. Ezen két müvelet foganatosítására szolgáló kemencének egy példaképeni alakja a csatolt rajz 1. ábráján van föltüntetve. A készülék a (b) lejtős csöves kemencéből áll, mely egyik végén szénportüzeléssel s az ömlesztett anyagok (vas és salak) befogadására szolgáló (k) gyűjtőtégellyel, másik végén pedig az ömlesztendő keveréket egyenletesen és folytonosan tápláló (a, c, d) szerkezettel áll kapcsolatban. A porított keveréket emelőkészülék szállítja az (a) tartályba, ahonnan a (c) szabályzón keresztül a (d) csúszkára s végül a kemencébe jut. A tűzállóanyaggal bélelt, 20—30 m. hoszszú kemence (e) gyűrűivel alkalmas görgőkön nyugszik, melyek a kemencét tengelye körül tetszés szerinti sebeséggel forgathatják. Minthogy a kemence a tégely fölé 3—5°-kal lejt, a magasabb végén belétáplált keverék fokozatosan előre halad a kemence mélyebb vége felé, mely a (j) tűzálló kamrába nyílik, melynek aljában van a (k) gyűjtőtégely elrendezve; ugyancsak a (j) kamrába nyílik az (i) tartályból, (h) elosztóból és (g) ventilátorból álló szénportüzelés (f) kürtője. A berendezés következőképen működik : A szénportüzelést működésbe helyezzük s mikor a forgókemence belseje kellő hőmérséket ért el, megindítjuk az érc-szénömlesztőszer-keverék betáplálását, mely a kemencében fokozatosan halad előre, miközben hőmérséke folytonosan emelkedik. Mihelyt az elegy hőmérséke 600—800°-ra emelkedett, az érc redukciója könnyen és gyorsan megy végbe, miközben a mész az érc kovasavtartalmával és egyéb fertőzményeivel egyesül, a szén pedig az érc által szénoxyddá vagy szénsavvá oxydálódik. Ezen művelet annál gyorsabban megy végbe, mennél finomabb és mennél bensőbb a beadagolt keverék. Célszerű az anyagokat oly finomra őrölni, hogy oly szítán, melynek négyzetem, -e 4900 szemmel bír, csak 2—10% maradjon vissza. Ily finoman elosztott anyagok 800°-nál hirtelen hatnak egymásra. Az ily módon redukált fémnek, a salaknak és a megmaradt szénnek keveréke fokozatosan az ömlesztő , zónába jut, melynek magas (1500—1600°) hőmérsékénél a fém többé kevésbé karburálódik s úgy a fém, mint a salak tökéletesen megömlik s végül a (k) tégelybe csurog, ahol sűrűség szerint válnak el egymástól. A kemencében szabad oxygén nincs, minthogy a szénportüzelés a szenet szénsavvá égeti. Az ömlesztési zónának hőmérséke 1500° fölött van; a kemence légköre lényegileg nitrogénből, szénsavból és igen kevés szénoxydból áll, mely a vasoxyd redukciójából vagy a tüzelés fejlesztette szénsavnak az elegy széntartalmára való hatásából eredhet. A földolgozandó ércek legtöbbjénél a redukciót, a megömlesztést és a tisztulást nem lehetne célszerűen egy kemencében foganatosítani, minthogy ezen különböző műveletek különböző hőmérséket és időtartamot igényelnek. A fém egy részének megtisztulása tovább tart rendszerint, mint egy megfelelő új adag redukciója és ömlesztése, meg kell tehát akadályozni azt, hogy a betáplált friss anyag idő előtt, vagy túlságosan soká tétessék ki a magasabb hőmérséknek. A 2. ábrában föltüntetett kemence ezen hátrányokat megszünteti. Ezen kemence lényegileg három részből áll: egy redukciókamrából, egy összekötőkamrából, mely a meleg szabályozására szolgál és egy ömlesztő- és tisztítórészből. Az előbb leírt módon porított és elegyített