45645. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gázok melléktermékeinek előállítására a gázok egyidejű tisztítása mellett

— 2 — a lecsapódott vízzel nagy mennyiségű ammónia válik ki; ez a víz tehát már a nyers gázban tartalmaz savakhoz (kénsav, sósav) kötött ammóniát. Ezt a kicaapatott ammóniát tovább lehetne földolgozni, amennyiben lepároló készülékben gőzzel és mészszel kihajtjuk és a képződő gőzöket ismét a gázhoz keverjük. Ezen ammoniamennyiségnek a főeljárásban való további földolgozására szolgáló berendezést az jellemzi, hogy az oxigénátadó anyag regenerálására, illetve a kénhidrogén oxidáiására szükséges levegő vagy a gáznak egy része a kicsapott ammóniával iSmét telíttetik. Ézen eljárás által elkerüljük a víznek különben szükséges folytonos tova vitelét és megakadályozzuk ezenkívül alkalmatlan szennyvizek képződését. Az eljárás foganatosítása úgy történik, hogy az ammoniavíz alkalmas készülékben (pl. legpároló oszlopokban) fölmélegíttetik, szügségesetén mésztejjel vagy a kötött ammóniára azonos módon bomlasztóan ható anyaggal i elegyíttetik. Ha ezen oldaton gőzhelyett, mint eddig szokásos volt, levegő (ox:igén) vagy gáz vezettetik keresztül, akkor ezen anyagok ammóniával telíttetnek. A levegő vagy gázáramot legjobb még a kontaktusmasszán való átvezetés előtt kénbydrogént tartalmazó gázzal keverni; a keverést magában a kontaktustérben is lehet eszközölni, i épen úgy, amint az ammónia hordozóját a ! gázzal érintkezésbe lehet hozni, közvetlenül azután, hogy a kontaktus eljárásnak volt alávete. A kénessav, illetve kénsavhidrid képződése után ezen anyagoknak az ammóniára való behatása folytán keletkező thioammoniumsógőzök víztartalmuk szerint szilárd alakban vagy lúg gyanánt lecsapódnak ; ez utóbbi esetben tehát trágyázó szer gyanánt való alkalmazása céljából további földolgozásra van szükség. Minthogy a nagyban való foganatosításnál a kontaktustérben létesített reakaiómeleg nem elegendő a statianér állapot föntartásához és ezért a kontaktus tér állandó melegítésére van szükség, ajánlatos a mindenkor szükséges melegmennyiséget mindjárt a kicsapott ammónia hordozója gyanánt szereplő levegő-, illetve gázmenynyiséggel együtt bevezetni. Minthogy ezen keveréket már az ammónia fölvétele céljából is le pároló készüléket kell fölhevíteni, ez az előmelegítés könnyen oly erős lehet, hogy a levegő-, illetve gázáram a szükséges melegmennyiséget még a kontaktustérbe magával hozza. Az eljárást úgy is lehet keresztülvinni, hogy az ammónia kiválasztatik, még mielőtt a gázok a kontaktuseljárásnak vettetnek alá és hogy a levegő-, illetve gázáram által az egész ammoniamennyiség utólag ismét fölvétetik. Ezáltal kénhydrogén- és ammónia hordozóra való teljes elkülönödés áll elő. Ammoniamosókkal vagy hasonlókkal fölszerelt már fönnálló berendezés megváltoztatásánál az eljárás ezen kivitele célszerűen alkalmazható. Mint már említettük, az oxygénátadó anyag regenerálása folytonos vagy szakaszos eljárással történhetik. Szakaszos üzem kényszerűsége akkor léphet föl, ha pl. a gázok későbbi alkalmazási célja a levegővel bevezetett nitrogén által való ritkítást tiltja. Ha a gáz továbbá aránylag oly kevés ammóniát tortalmaz a kénhydrogénhez képest, hogy az ammónia azon sajátsága dacára, hogy a kénessav egy vagy kétszeres mennyiségét köti le, a kénhydrogén bői fölösleg marad a gázban, a szakaszos regenerálás a fölöslegnek az eljárásból való kiválasztására módot nyújt. Az alapeljárásnak az oxigénátadó anyag szakaszos regenerálásával való különleges változatát az jellemzi, hogy a gáz, valamint a leVegő a kontaktustér elhagyása után, pl. vízzel, savval, lúggal vagy valamely más mosófolyadékkal érintkezésbe hozatnak, mely majd a gáz, majd a levegő egyes alkotórészeit magával viszi. Ezen eljárás sajátságos hatása a következőkön alapul: A gázoknak a kontaktus téren való átmenetelénél természetésen szabály az, hogy a képződött szabad sáv nem köti le az összes ammóniát. így a gázok egyrészt az ammónia szabaddá vált részét magukkal viszik a konfaktustérből, másrészt a visszamaradó savat az ezután jövő, mennyiségében elvi-